A mesterséges intelligencia megjelenésének a társadalomra gyakorolt hatásairól különböző álláspontok vannak. Egy lehetséges álláspont, hogy...
A mesterséges intelligencia megjelenésének a társadalomra gyakorolt hatásairól különböző álláspontok vannak. Egy lehetséges álláspont, hogy a mesterséges intelligencia által az emberiség egy hasznos, de akár veszélyes eszközhöz is jutott, amely hasonló jellegű tud lenni, mint az atomenergia, amely teljesen meg tudná oldani az emberiség energiaigényét, de helytelenül felhasználva akár ki is pusztíthatja az emberiséget. Valamint van olyan álláspont is, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása - potenciálisan minden területre hatva és egyelőre beláthatatlan módon - teljesen átalakítja az emberiség életét.
A jövőnk a mesterséges intelligencia korában nem nyilvánvaló, de sok változás belátható, és ami belátható, arra ésszerűen felkészülni is lehet. Az emberiség azonban inkább probléma megoldó, mint probléma elkerülő típus, még akkor is, ha idejében felismeri és ésszerűen be is látja a probléma lényegét, ahogy az például jól látszik az aktuális éghajlatváltozással kapcsolatban is. Mindazonáltal, az összes eddigi nehézség ellenére már így is meglehetősen messze jutottunk a világ megismerésében és a környezetünk számunkra előnyösnek látszó átalakításában, folytonosan fejlődve, mindezidáig mindig elkerülve a teljes kihalást.
A mesterséges intelligencia megjelenése is új fejlődési lehetőségeket, és egyúttal újfajta kihívásokat jelent számunkra, amelyeket minden bizonnyal ismét inkább utólagos probléma megoldással, mint előre látott probléma elkerüléssel fogunk kezelni. Mindazonáltal azért érdemes felismerni és tudatosítani az előttünk álló nehézségeket, mégha elkerülni nehéz is számunkra.
Egy ilyen, az emberi társadalom létezését meghatározó kihívás a mesterséges intelligencia társadalomba való beépülésének a hatása a vagyon jellegére.
A vagyon és annak elosztása alapvető meghatározója a társadalmi berendezkedésnek. Természetes folyamat a vagyon társadalmi koncentrálódása, amely tipikusan jellemző gyakorlatilag minden eddigi társadalmi berendezkedésre.
A vagyon koncentrálódása természetes folyamat, hiszen a vagyon pozitív visszacsatolás szerűen funkcionál, önmagától ott halmozódik, ahol már eleve több van. Ez a vagyonra vonatkozó jellemző azon túl, hogy a vagyon öngerjesztő energia jellegéből következik, az emberi természetes viselkedéssel, például a kapzsisággal vagy irigységgel is kapcsolatban áll.
A vagyon koncentrálódása természetes folyamat, a vagyon jellegéből következően szükségszerű, bizonyos társadalmi funkciók esetén hasznos, de általánosan nem előnyös a társadalom működésében. A több vagyon, mint koncentráltabb energia, nagyobb potenciált biztosít a társadalom számára a képességek megteremtésében és alkalmazásában, de ha a társadalom egésze nem profitál a koncentráltság előnyeiből, és ha a koncentráltság a társadalom kevésbé vagyonos tagjainak a cselekvési potenciálját csökkenti, akkor a vagyon koncentráltsága a társadalom egészére nézve előnytelen.
Jól látható ez a vagyonnal kapcsolatos jellemző egyes gazdasági övezetek, mint például Amerika és Európa különbözőségében. Amerikában a vagyon koncentráltabb, ott vannak a legnagyobb vállalatok és a legtöbb gazdag ember, és ebből következően az egyik legnagyobb potenciállal, versenyképességgel rendelkező gazdaság. A megközelítőleg hasonló nagyságrendű vagyonnal rendelkező Európai Unióban a vagyon kevésbé koncentrált, és ezért a gazdaság potenciálja, a versenyképesség alacsonyabb. Ugyanakkor a vagyon koncentráltsága a társadalomra is hatással van, ami Amerikában például a várható élettartam kezdődő stagnálásában, vagy akár csökkenésében jelentkezik, míg Európában az egyenletesebb vagyoni elosztás hatása, legalább részben, a fejlettebb országok társadalmi elégedettségében nyilvánul meg.
A vagyoni különbségek természetes növekedése tipikus jellemzője a társadalmi potenciál növekedésének, és az ebből következő fejlődésnek, azonban egy határt elérve a teljes társadalmi potenciált csökkenti, és akár a társadalom fennmaradását is veszélyezteti, amelyre történelmi példák állnak rendelkezésre.
A vagyon elosztásának tudatos társadalmi kezelése alapvető tényezője a társadalom működésének, amely a mesterséges intelligencia megjelenésével még nagyobb jelentőséget kap.
A vagyonnak jellemzően három forrása van, a munka, a tulajdon, és a pénz.
A munka aktív forrása a vagyonnak, a legáltalánosabban rendelkezésre álló vagyont teremtő eszköz. Jellemzően a társadalom tagjai számára kezdetben, és a kevésbé fejlett társadalmak esetén tipikusan, a lakosság nagy része számára a munka a legfőbb forrása a vagyonnak. Egy adott társadalom fejlődése során, a folyamatosan felhalmozódó értékek következtében, a társadalom tagjai számára a vagyon forrását tipikusan már nem elsősorban, illetve egyre csökkenő mértékben jelenti a munka, és egyre nagyobb mértékben jelenti a tulajdon.
A tulajdon a konkrét és személyhez kötődő materiális eszközökben megjelenő vagyon, amely a társadalom normális fejlődése esetén a társadalomban, a társadalom tagjai számára folyamatosan felhalmozódik.
A pénz, mint érték hordozó eszköz szerepét külön érdemes vizsgálni más típusú vagyontól, mert a pénz nem természetes vagyoni eszköz, a társadalom által alkotott mesterséges koncepció, bizonyos dolgok felruházott tulajdonsága, ezért az értéke kevésbé direkt, sőt, gazdasági kötődés nélkül teljesen szubjektív, ahogy az a kriptovaluták esetén látszik is. A pénz értéke mesterségesen manipulálható, mint vagyontárgy volatilis, ezért átmeneti, pszeudo vagyoni eszköznek tekinthető.
A mesterséges intelligencia korában a vagyon forrása, mint a társadalmi berendezkedés alapvető meghatározója, tipikus módon átrendeződik. Mivel a mesterséges intelligencia az emberi munka jelentős részét képes átvenni, a társadalomban az emberi munkából származó személyes vagyon aránya jellemzően lecsökken, ugyanakkor, mivel a mesterséges intelligencia, mint eszköz értéket teremt a tulajdonosai és felhasználói számára, a tulajdonból származó vagyon aránya jellemzően megnövekszik, és a vagyon koncentrációja gyorsul.
Voltak már korábban emberi társadalmak hasonló helyzetben, amikor a társadalom tagjainak a személyes munkájából származó vagyonának aránya jelentős módon átrendeződött a tulajdonként megjelenő vagyon irányába. Ez az időszak a rabszolgaság kora volt, amikor a rabszolga nem számított a társadalom tagjának, gyakorlatilag intelligens munkaeszköznek tekintették. Például a Római birodalomban a rabszolga értéket termelt, a több rabszolga potenciálisan több vagyont és még több rabszolgát eredményezett, amely során a személyes munka vagyonként megjelenő értéke arányában lecsökkent a társadalomban, a társadalom jelentős részének a munkája tipikusan feleslegessé vált, a társadalmi vagyon koncentrálódott, az egyenlőtlenség növekedett, mindaddig, amíg a fejlődésből származóan - jelentős mértékben a társadalom elhanyagolt, feleslegessé váló tagjai számának növekedése következtében - a társadalom összeomlott.
A fennálló hasonlatosságok miatt hasonló társadalmi helyzet alakulhat ki a mesterséges intelligencia elterjedésének a következtében is. A mesterséges intelligencia jelentős mértékben átveszi az emberi munka szerepét, a vagyon megteremtésében játszott szerepével együtt, egyúttal a társadalom jelentős része feleslegessé válhat a munka általi értékteremtésben, ami a vagyon koncentrálódása mellett a társadalom összeomlásához is vezethet.
Tipikus, a társadalom tagjainak feleslegessé válásával járó társadalmi összeomlás veszélyének jelentőségét csökkenteni hivatott történelmi ellenpéldaként felhozott helyzet az emberi munka megszűnésével kapcsolatban a mezőgazdasági társadalom átalakulása ipari társadalommá.
Nem is régen a társadalom túlnyomó része még elsődlegesen mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységgel foglalkozott, ami azonban az ipari forradalom során néhány évtized alatt teljesen megváltozott. A társadalom elenyésző része termel már lényegesen több mezőgazdasági terméket, és a társadalom nem omlott össze a mezőgazdasági munka megszűnésének következtében.
Tipikus magyarázata a társadalmi stabilitás fennmaradásának, hogy az átalakulás során új, korábban nem létező formájú munkák jöttek létre, ami felszívta az átalakulás következtében feleslegessé váló munkaerőt. Tény, hogy az átalakulás során valóban létrejöttek korábban nem létező munkakörök, azonban ahhoz, hogy helyesen lássuk az átalakulás stabilitásának az okát, pontosan kell értelmezni az átalakulás ok-okozati kapcsolatait.
A mezőgazdasági társadalom megszűnésekor a kialakuló ipari forradalom lényegében nem felszívta a mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerőt, hanem az ipari fejlődés, ami nyilvánvalóan munkaerőt is igényelt, önmaga tette lehetővé a kevesebb munkaerővel járó mezőgazdasági átalakulást.
Nyilvánvalóan az ipari átalakulással jelentős nagyságú, korábban nem létező, teljesen új típusú munkakörök is létrejöttek, újfajta termelési módok keletkeztek, és számtalan újfajta termék is létrejött, ami korábban nem létezett, és nem is volt rá szükség. A mezőgazdasági társadalom például nem igényelte az elektromosságot, míg az iparosodás lényegesen hatékonyabb az elektromosság használatával, ami mára már alapvető szükségletté is vált. Az elektromossággal kapcsolatban pedig számtalan új munkahely keletkezett. Ez, az iparhoz kapcsolódó munkahelyek növekedése azonban alapvetően nem a feleslegessé váló mezőgazdasági munkaerőt szívta fel, hanem a fejlődés következtében valójában lehetővé tette a társadalom növekedését a mezőgazdaságra épülő társadalmi korhoz viszonyítva.
A mezőgazdasági társadalomról az ipari társadalomra való átalakulás, a munkahelyek átalakulásával együtt, gyakorlatilag egymás feltétele volt, egymást idézte elő, ami következményszerűen a munka jellegének a társadalmi összeomlás kockázatát elkerülő, többé-kevésbé feszültségmentes átalakulásával is járt.
Alapvető kérdés, hogy vajon felismerhető-e hasonló folyamat a munkahelyek átalakulásában a mesterséges intelligencia elterjedése kapcsán? A kérdés lényege, hogy a mesterséges intelligencia elterjedésével járó átalakulásnak van-e olyan feltétele, amely az átalakulással feleslegessé váló munkaerőt egyúttal felszívja? Valójában nem ismerhető fel ilyen alapvető folyamat.
Nyilvánvaló, hogy új munkakörök is megjelennek a mesterséges intelligencia forradalma által, azonban ha ez nem feltételként funkcionál az átalakulásban, és különösen ha a szükséges munkaerő igényében nem azonos mértékű, akkor sokkal inkább a rabszolgaság korának megfelelő folyamatok zajlanak, és a következményszerű társadalmi összeomlás veszélye áll fenn, és nem pedig az a folyamat zajlik, amely a mezőgazdasági-ipari átmenet stabilitást is előidéző átmenete során lezajlott.
Ha racionálisan belátjuk a veszélyt és nem csak reménykedünk a harmonikus átalakulásban, felkészülhetünk a kockázatokra, és esetleg el is kerülhetjük a következményszerű társadalmi összeomlást.
A mesterséges intelligencia korát, a társadalmi berendezkedés módját, a társadalmi összeomlás valószínűségét kritikus módon meghatározza a vagyon elosztásának a jellege, a vagyon koncentrációjának a bekövetkező mértéke. Belátható, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése következtében a vagyonnal kapcsolatban a munka szerepe lecsökken, a tulajdon szerepe megnövekszik, és természetes módon, öngerjesztő formában, eddig soha nem látott mértékű vagyoni koncentráció alakulhat ki, annak minden társadalmi veszélyével, akár a társadalom összeomlásával együtt, ha a társadalom nem képes tudatosan felismerni, és racionálisan kezelni ezt a problémát.
A probléma kezelésében elsődleges feladata és felelőssége a társadalom működési szabályait meghatározó államnak van. Nem várható el, és nem is célszerű a növekvő vagyonnal rendelkező tulajdonosok önkorlátozására számítani, ahogy nem célszerű kivárni a vagyon koncentrálódása során a csökkenő vagyonnal rendelkező növekvő társadalmi réteg társadalomra veszélyt jelentő elégedetlenségének túlzott megnövekedését sem.
Az államnak céltudatos módon, aktívan kell fellépni a vagyon túlzott koncentrálódásának korlátozása érdekében. Az aktuálisan jelenlévő probléma azonban az, hogy az állami szereplők - a személyes érintettségükből kifolyólag - valójában a gyakorlatban nem szabályozzák a vagyon túlzott koncentrációját, mert a személyes érdekük ezzel ellentétes, hanem sokkal inkább képviselik azt. Nehéz olyan állami vezetőt találni, aki már az állami szerepvállalás előtt nem az átlag feletti vagyonnal rendelkezik, ezért nem meglepő, hogy az állam tipikusan nem olyan szabályokat hoz, ami a vagyoni elosztást egyenlőbbé tenné, és ez azon is látszik, hogy az állam meghatározó szereplőinek vagyona tipikusan növekszik, gyakran rejtett módon, a hivatal szolgálata során.
Ahhoz, hogy az állam betölthesse a vagyon ésszerű és szükségszerű szabályozásával kapcsolatos funkcióját, újfajta társadalomirányítási modellt is ki kellene alakítani.
A jelenlegi társadalomvezetői modell a vagyon képviselete által sokkal inkább a társadalom kontrolljában érdekelt, mint a vagyon koncentráltságának a csökkentésében. A társadalom tagjainak kontrollálhatósága érdekében a társadalom tagjainak a kiszolgáltatottságának a kialakítása, növelése, és a fenntartása az inkább felismerhető vezetői cél, ami a társadalom tagjai nagyobb részének a tulajdonnal való rendelkezésének legalábbis arányaiban történő csökkenésében valósul meg.
Felismerhető a talán nem tudatos cél, de bizonyára szándékos eszköz a tulajdon korlátozása a társadalom munkával, mint elsődleges vagyonnal rendelkező része számára. A munkás, mindaddig amíg szükség van rá, értékes eszköz a tulajdoni vagyon megteremtéséhez, ezért a munkásság fenntartásához szükséges kontrollt célszerű fenntartani, ami az érintett társadalmi réteg munkához való kiszolgáltatottságának fenntartásával valósítható meg. A fogyasztás motiválása, a megkeresett fizetés vagyonná konvertálása helyett az elköltésének ösztönzése, az irreálisan magas hitelkártya kamatok, a magántulajdon helyett a bérlet ösztönzése, mind, nem csupán a gazdaság pénzköltés által gerjesztett aktivitása által is, a vagyon koncentrációját segíti, és nem csupán a vagyoni egyenlőtlenséget növeli, de egyúttal fenntartja, és a munkához való kiszolgáltatottság által egyúttal kontrollálhatóvá teszi a munkából élő társadalmi réteget is.
Amíg az állam inkább képviseli a vagyont mint szabályozza azt, ez a működési és szabályozási mód célszerű és szükségszerű, azonban az egyenlőtlenségek növekedése által, és az azzal járó erőltetett társadalmi kontroll miatt, instabil társadalmat eredményez. Egy ilyen társadalomban a munkából eredő vagyon növekedését korlátozni szükséges, ugyanakkor a stabilitás érdekében fenn kellene tartani egy feszültségektől mentes életszínvonalat a munkából élők számára, ami egymással ellentétes irányba ható folyamat, a fenntartása folytonos és direkt szabályozást igényel, ami egy alapvetően a vagyon koncentrálódásában érdekelt állam által megvalósítva nehezen fenntartható állapot, folytonos, akár erőszakban is megjelenő társadalmi kontrollt igényel, és a lemaradó társadalmi rétegek számára - a belső feszültségek felhalmozódása miatt - bármilyen oknak tekinthető helyzet által, zavargásban megnyilvánuló, valójában az állam működése elleni lázadáshoz is vezethet, ahogy az számos, lokálisan gyakran fellobbanó, például amerikai példán is látható.
A mesterséges intelligencia széleskörű alkalmazása katalizálja a vagyoni egyenlőtlenségek természetes növekedését, a vagyon koncentrációját, ami alkalmas szabályozás nélkül a társadalmi kontroll növekedéséhez, erőszakban is megnyilvánuló elnyomáshoz, a társadalmi feszültségek növekedéséhez, instabil társadalomhoz vezet.
A mesterséges intelligencia természetes módon csökkenti a munkából származó vagyon szerepét, ezért a stabil társadalom fenntartásához szükségszerű a tulajdoni vagyon szándékos széleskörű növelése, a vagyoni különbségek csökkentése, a vagyon koncentrációjának korlátozása, a segítése és motiválása a tulajdonként funkcionáló vagyon megszerzése a széles társadalmi rétegek számára. A széleskörű tulajdon által képviselt vagyon által - a munkából származó vagyon csökkenése ellenére is - a társadalom harmonikus működésében érdekelt, felelősségteljes közösség, természetes módon stabil társadalom alakulhat ki.
A szabályokat meghatározó jelenlegi társadalomirányítás a korábban taglalt módon nem érdekelt a vagyoni különbségek csökkentésében. A következményszerűen kialakuló instabil társadalom erőszakkal ugyan fenntartható - miközben a vagyon birtokosai a vagyonnal járó előnyök által a rendszer fenntartásában érdekeltek -, ez azonban hosszabb távon sorvadó társadalmat eredményez. A társadalom fennmaradása érdekében szükségszerű egy racionális, a vagyon széleskörű elosztását eredményező, de a társadalom potenciálját is fenntartani képes modellt alkalmazni, amely segítségével a társadalom a stabilitás irányába fejlődhet.
Hogyan lehet a mesterséges intelligencia által motivált vagyoni átrendeződést egyenletesebbé tenni, egyúttal a vagyoni koncentráltság képességekben megnyilvánuló potenciális előnyeit is megőrizni?
Elsődlegesen a munkából származó vagyon állami terheit kell megszüntetni, amely szükségszerűen csökkenti a munkával megszerezhető vagyon mértékét. A munkából származó jövedelemnek teljes mértékben társadalmi teher mentesnek kell lennie, ezáltal segítve, hogy a munkából származó vagyon minél nagyobb része tulajdoni vagyonná alakulhasson.
A fogyasztásból származó adót optimális értéken kell tartani, ami ösztönzi a takarékosságot, a fogyasztás ésszerűen tartását, de nem korlátozza túlságosan fogyasztást, fenntartja a gazdasági aktivitást, és egyúttal bevételhez is juttatja az államot.
Az állam elsődleges bevétele azonban a társadalom által birtokolt tulajdonból kell származzon, ami egy közösen elfogadott minimum feletti vagyonra vonatkozó lineáris, például egy százalékos, minden tulajdonra kiterjedő vagyonadót jelenthet, ami a személyes tulajdon mértékével arányos közösségi hozzájárulást biztosít az állami szolgáltatások fenntartásához. Ez által közvetlen kapcsolat alakulhat ki a vagyonban kifejeződő társadalmi eredményesség, és az állam bevételből származó, a társadalmi eredményességet támogató potenciális képességei között.
Szükségesnek látszik továbbá a társadalom tagjai számára egy kötelező, általános, feltételekhez kötött, a társadalmilag elfogadott minimális életszínvonalnak megfelelő alapjövedelem biztosítása is. Az alapjövedelem feltétele a teljes munkaidőben végzett munkaviszony és/vagy tanulás és/vagy szociális munka végzése.
Az államnak a bevételeiből biztosítania kell a mindenkire kiterjedő ingyenes általános orvosi ellátást, a mesterséges intelligencia által támogatott élethosszig tartó ingyenes tanulást, és elegendő bérlakás biztosításával a rászorulók számára elérhető lakhatást.
A cégeknek a dolgozói fizetést elsősorban tulajdonként, részvényekben kell biztosítania. Ez által a dolgozók közvetlenül érdekeltté válnak a cég eredményes működésében, és egyúttal részt vesznek a tulajdon szerzésben is.
A mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű alkalmazása során az a társadalom lehet sikeres, ahol az állam a működése által a társadalmilag elfogadott általános megélhetés fenntartása mellett, a társadalom tagjait a tulajdonosi irányba elmozdítva, a vagyoni koncentráció társadalomra káros hatását korlátozva képes meghatározó módon működni.
Ezzel együtt azonban egyúttal a társadalom működési potenciálját is fenn kell tartani, és lehetőség szerint kell növelni, azaz koncentrált vagyonnak is rendelkezésre kell állnia a társadalom számára. Ebben is az alkalmasan működő, a korrupcióra nem hajlamos állam szerepe növekszik. Az államnak a bevételeiből nyílt, versenyszerű pályázatok segítségével, szakmai szervezetek irányításával, társadalmi felügyelet mellett, közvetlenül kell támogatnia a tudományos kutatást és a társadalmi-gazdasági fejlesztést. Egy jól működő, a potenciálját kihasználni képes társadalomban az államnak elegendő anyagi erőforrása van ahhoz, hogy a társadalom fejlődési potenciálját fenntartsa, és a szakmai szervezetek bevonásával, társadalmi felügyelet mellett, korrupció nélkül hatékonyan működtesse.
A mesterséges intelligencia általánossá válása alapvető kihívások elé állítja az emberi társadalmat. Ezeknek a kihívásoknak az egyik meghatározó területe a vagyoni egyenlőtlenségek növekedésének a társadalom elsorvadását, vagy akár összeomlását is előidéző veszélye. Mivel elsősorban probléma megoldók, és kevésbé probléma elkerülők vagyunk, az előttünk álló, a megoldáshoz vezető út nehéznek látszik, azonban ha léteznek alkalmas megoldási elképzelések, a nehéz út is esetleg lerövidíthető.
Gazdaság {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések