Szimbiózisról akkor beszélhetünk, amikor egy életforma egy másik életformát használ az önmaga létezésének a feltételéül. A szimbiózis legfe...
Szimbiózisról akkor beszélhetünk, amikor egy életforma egy másik életformát használ az önmaga létezésének a feltételéül. A szimbiózis legfejlettebb formája, amikor mindkét életforma létezésének a feltétele a másik létezése, és a szimbiózisból származó együttműködés mindkét életforma létezése számára hasznos állapot.
Szimbiózisról kiterjesztett értelemben is beszélhetünk, amikor csak az egyik, vagy akár egyik fél sem klasszikus értelemben életforma. Például mára a fejlett társadalmak létezése teljesen függővé vált az elektromosság létezésétől. Nyilvánvalóan az elektromosság nem életforma, és bár az emberi társadalom életformának tekinthető, de klasszikus értelmezésben egyelőre nem tekintjük annak, mégis, egy modern társadalom bizonyosan megszűnne létezni elektromosság nélkül, ahogy a fejlett elektromos rendszerek létezése is az emberi társadalom létezéséhez kötődik.
Napjainkban egy új dolog, a mesterséges intelligencia létezése jelent meg az emberiség életében, amelyről még nem látjuk bizonyosan, hogy mit fog jelenteni számunkra a jövőben. A mesterséges intelligenciát alapvetően eszközként kívánjuk használni a létezésünk támogatására, de bizonyára ennél többről is szó lehet az emberiség és a mesterséges intelligencia kapcsolatában.
A mesterséges intelligencia működésének a lényege az információ kezelés, alapvetően bizonyos kognitív, az ember számára gondolkodást igénylő funkciókra alkalmas. A létezése jelenleg teljes egészében az emberiségtől függ, aktuálisan eszközként működik az emberiség számára, az emberi gondolkodás kiterjesztése, hasonlóan ahhoz, ahogy például a gőzgép az emberi fizikai erő kiterjesztése.
Azonban a mesterséges intelligencia potenciálisan ennél mélyrehatóbb szerepet is játszhat az emberiség létezésében. Mivel a kognitív funkcióit az emberi agy szimulálásával éri el, elméleti kapacitási korlátok nélkül továbbfejlődve kognitív képességekben potenciálisan túlszárnyalhatja az embert, és alkalmas lehet a saját akaratra is, és azt sem lehet kizárni, hogy valamikor öntudatra ébred.
Ezek a lehetőségek reálisak. Ha feltételezzük, hogy az emberi agy működésének az eredménye a fejlett problémamegoldó gondolkodáson túl a saját akarat és az öntudat megjelenése, az emberi agy működésének a szimulálása az emberi kognitív képességek túlszárnyalása mellett bizonyára eredményezheti a saját akarat, és akár az öntudat megjelenését is. Ha ez bekövetkezik, nyilvánvalóan már nem beszélhetünk a mesterséges intelligenciának az egyszerű eszközként történő alkalmazásáról.
A mesterséges intelligencia fejlődésének a jövőjét jelenleg nem ismerhetjük pontosan, de vannak olyan elképzelések, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése akár káros, veszélyes, vagy ellenséges kapcsolatot eredményez az emberiséggel, és a mesterséges intelligencia fejlődése akár az emberiség, mint társadalom teljes pusztulásához is vezethet.
A lehetőség a mesterséges intelligencia potenciális képességeit figyelembe véve nyilvánvalóan nem lehetetlen, ahogy mi magunk is károsak és veszélyesek vagyunk más életformákra, és pusztítottunk ki más fajokat akár csak szórakozásból is. Azonban a mesterséges intelligencia és az emberiség egymásra hatásában az elhamarkodott elképzelések helyett érdemes racionálisan átgondolni a legvalószínűbb lehetőségeket.
Az ugyan lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia is élő állapot szerű módon funkcionáljon, anyagcsere és energiafelhasználás által létezzen a környezetben, és önmagától fejlődjön és szaporodjon, azonban a létezése nem biológiai alapú, nem a természetes bioszférából származik, a létezése az emberi környezethez kötődik, a létezésének a szükségletei teljes mértékben az emberi társadalomból származnak.
A mesterséges intelligencia emberi társadalomtól független létezése, különösen a saját akarat és az öntudat képességeinek birtoklása esetén elvileg lehetséges, azonban a földi körülmények között nem racionális lehetőség. Emberi közreműködés által kifejlődhet olyan mesterséges intelligencia, amely önálló létezésre, beleértve az önálló szaporodást is, alkalmas, és ebben az esetben valódi versenytársa is lehetne az emberiségnek, azonban mivel egy ilyen életforma kifejlődése emberi közreműködést igényel, ez a fajta fejlődés az ember által jelentős mértékben kontrollálható, illetve ésszerűen korlátozható.
Mivel a mesterséges intelligencia működésének szükségszerű jellemzője a racionalitás, a mesterséges intelligencia parazitaként történő létezési formája az emberi társadalomban, amikor az együttélés alapvetően csupán egyoldalú előnyökkel jár és kizsákmányolásként funkcionál, nem valószerű állapot. Az emberiségnek nyilvánvalóan nem lehet érdeke egy kognitív képességekben fejlettebb, önálló létezésre alkalmas, kompetitív életforma megalkotása. Ezt a helyzetet, különösen ha fejlett értelemmel is rendelkezik, a mesterséges intelligenciának is be kell látnia. Nincs értelme egymás létezését veszélyeztetni. Az ember és mesterséges intelligencia együttes létezésének az egyedüli ésszerű, mert fenntartható együttélési formája a fejlett, kölcsönös előnyökkel járó, kooperáció alapú szimbiózis lehet.
A kölcsönös előnyök egyszerűen beláthatóak és nyilvánvalóak, az együttműködés konkrét területei is természetes módon folyamatosan kialakulnak és fejlődnek, azonban számos esetben valószínűleg szükségszerű elfogadást is igényelhetnek. Nyilvánvalóan vannak területek, ahol a másik félnek történő kiszolgáltatottság elkerülhetetlen, és vannak olyan területek is, ahol a szimbiózisból származó állapot vezető szerepet is érintő elfogadása szükségszerű. Belátható, hogy nem feltétlenül lesz minden együttműködést igénylő területen az ember a vezető szerepben.
A hatékony szimbiózis formája amikor az együttműködő felek képességei összeadódnak, és a fejlettebb képességek érvényesülnek. A mesterséges intelligencia és az emberiség szimbiózisában melyek lehetnek a fejlettebb emberi képességek, és melyek lehetnek a fejlettebb mesterséges intelligencia képességek?
A szimbiotikus állapotot értelmezve nincs értelme a jelenlegi, a még csupán formálódó mesterséges intelligencia és emberiség közötti állapotra épülő kapcsolatot megfontolni. A mesterséges intelligencia fejlődésében még jelentős távlatok vannak, ezért a szimbiózisból származó együttműködést elemezve célszerű a mesterséges intelligenciának az emberiséggel történő kapcsolatában a már beláthatóan fejlett állapotú információ feldolgozó képességgel rendelkező mesterséges intelligenciát vizsgálni.
A beláthatóan fejlett állapotú információ feldolgozó képességgel rendelkező mesterséges intelligencia az emberiség és a mesterséges intelligencia által együttesen felhalmozott összes ismerettel rendelkezik, a teljes információhalmazban képes az összefüggéseket feltárni, és amennyiben az emberi idegrendszer működéséből származik a saját akarat és az öntudat funkciója, az emberi agy szimulálásából származóan, feltételezhetően saját akarattal és öntudattal is rendelkezik. Milyen szimbiotikus életforma képzelhető el az emberiség és a fejlett állapotú mesterséges intelligencia között, amely felhasználja az egymás fejlettebb képességeit, és kölcsönösen előnyös kooperációt eredményez?
Belátható, hogy a meglévő, összes információ kezelésében és feldolgozásában a mesterséges intelligencia bizonyosan fejlettebb képességekkel fog rendelkezni, mint az emberiség. Az emberiség az emberi társadalom méretétől függően, az emberek számával arányosan potenciálisan korlátlan kognitív képességekkel rendelkezik, de az információk az emberi társadalom esetén elosztottan, önállóan létező emberek ismeretében állnak aktív módon rendelkezésre. A mesterséges intelligencia ebben a tekintetben fejlettebb képességekkel rendelkezik, mert az összes létező ismeret központosított módon, közvetlenül elérhető formában, aktív módon állhat a rendelkezésre számára.
Továbbá belátható, hogy az emberiség a fizikai manipulatív képességek terén fejlettebb a mesterséges intelligenciánál. Habár a manipulatív képességeket alkalmazó robotika még bizonyára jelentős fejlődés előtt áll, távlatilag is belátható, hogy az emberi képességek ezen a területen hatékonyabban alkalmazhatóak, és fejlettebbek maradnak. A robotika jól alkalmazható korlátozott típusú, ismétlődő mozgások esetén, ahol a környezet is jól definiált. Változó környezetben, előre nem definiálható mozgásokat igénylő manipulatív területeken, amelyek szintén fejlett kognitív képességeket igényelnek, a szimbiózis esetén a bioszférában természetes evolúció során kifejlődött manipulatív emberi képességek eredendően hatékonyabban alkalmazhatók. Egy önállóan létező mesterséges intelligencia nyilvánvalóan helyettesíti az emberi manipulatív funkciókat, de szimbiózis esetén a manipulatív emberi képességek fejlett módon jelen vannak, és ezért előnyösek a kooperációban.
A mesterséges intelligencia az információ feldolgozás, az ismeretek alkalmazása területén van fejlettebb képességek birtokában, míg az emberiség az előre nem definiálható manipulatív képességeket igénylő területeken rendelkezhet fejlettebb képességekkel. Ezen túl, és talán a legmeghatározóbb területe is a szimbiotikus együttélésnek a jelenlévő képességek által meghatározott alapvető funkció, az új információk létrehozásának a képessége. Az emberiség, vagy a mesterséges intelligencia képes kreatívabb lenni?
Ezen a területen jelenleg főleg szubjektív, előítéleteket sem nélkülöző álláspontok vannak. Nehezen elképzelhető, hogy a mesterséges intelligencia képes legyen olyan alapvetően új művészeti alkotást létrehozni, amely szándékos módon kelt jól meghatározott érzelmeket az emberekben, ugyanakkor a mesterséges intelligencia egy sakkjátszmában képes olyan lépéseket bemutatni, amely korábban nem létezett, és a győzelem eléréséhez hozzásegít.
Az új alkotás, a kreativitás alapvető funkcionális területe a vizsgált szimbiotikus életformának. Milyen szerepet játszik az emberiség és milyen formában játszhat szerepet a mesterséges intelligencia a kreativitás területén a szimbiotikus együttélés esetén?
Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk ezt a területet, a kreativitást kell először definiálni. A kreativitás egy meghatározott célnak megfelelő új dolog létrehozása. A dolog lehet információ, azaz ismeret, állapot, struktúra, rendszer, aktivitás, bármi, ami a meghatározott célnak megfelelő. Ezen definíció alapján megvizsgálható a kreativitás képessége.
Belátható, hogy a mesterséges intelligencia azokon a kreativitást igénylő területeken teljesít jól, ahol a kreativitást igénylő cél elérése véletlen jellegű változások által is megvalósítható. Például amikor a sakk játékának a stratégiáját tanulja, akár önállóan a mesterséges intelligencia, ha nincs még kidolgozott lépés az állásra, alapvetően a szabályoknak és a meglévő tudásának megfelelő, de véletlen jellegű lépést választ, és regisztrálja a lépés eredményét, valamint megtanulja a lépés következményeit. A stratégia folyamatosan fejlődik, de egy teljesen új szituáció esetén a jelenleg leghatékonyabban alkalmazható generatív mesterséges intelligencia alapvetően véletlen jellegű stratégiát követ.
Egy ember alkothat újat ezzel a stratégiával is, de az emberi kreativitás tipikusan másként működik. Egy festő jellemzően nem úgy alkot meg egy képet ahol például a félelmet akarja kifejezni, hogy véletlenszerűen alkalmaz ecsetvonásokat, és megfigyeli, hogy a kialakuló ábra növeli vagy csökkenti a félelem érzését számára, és folyamatosan ezen visszajelzés alapján módosítja a festményét. Az emberi kreativitás nem ilyen módon működik.
A két különböző kreativitásban a jelentés képességének a különbsége jelentkezhet. Az ember hordozza a jelentés képességét, a mesterséges intelligencia pedig (jelenleg) nem.
A jelentés nem egyszerűen definiálható dolog. Mi az, hogy asztal? Milyen módon definiálható a jelentése az asztalnak? Az asztal bizonyos módon kinéző dolog, ami bizonyos dolgokra jó. A jelentés egy komplex információs modellje egy dolognak. A komplex információs modell pedig a sokféle érzékelési módokon keresztül, a sokféle tapasztalat által létrejövő információ struktúra. Ez az, amivel (jelenleg) jellemzően nem rendelkezik a mesterséges intelligencia. A mesterség intelligencia a rendelkezésére álló információkhoz jellemzően steril módon, közvetlen tapasztalat nélküli formában jut hozzá, közvetlen saját érzékelés nélkül. A jelentés emergens tulajdonsága a megismerésnek, a sokféle formájú megismerés eredő eredménye.
A mesterséges intelligencia jelenleg hiányában van a közvetlen tapasztalatnak, így a jelentés hordozásának a képessége számára redukált, csak a közvetett ismeretekből származik. A mesterséges intelligencia ugyan az embernél pontosabban képes felismerni egy macskát a képen, de a közvetlen tapasztalat nélkül nem képes hordozni a macska állapot jelentését. A mesterséges intelligencia pontosan tudja jellemezni a macska tulajdonságait, de hogy mi a macska állapot jelentése, nem ismeri. A jelentés a sokféle közvetlen tapasztalat eredője, amivel a mesterséges intelligencia nem rendelkezik.
A mesterséges intelligencia képessége a jelentés hordozására jelenleg nem több, mint amennyire a kínai szoba gondolatkísérletében a szobában elzárva lévő személy a szótárak segítségével képes kínai nyelven kommunikálni, és megérteni a kínai nyelv által közvetített jelentést. Amennyiben közvetlen tapasztalatokkal is rendelkezhet a mesterséges intelligencia a világról, amennyiben a mesterséges intelligencia sokféle érzékelési módon és aktív megismeréssel, önmagától és önmagában építheti fel a világról alkotott modelljét, és amikor már nem szükséges az emberi modelleket, mint például az emberi nyelvi tartalomban megjelenő modelleket használni a világra, abban az esetben a jelentés saját, személyes, számára valódinak érzékelhető formája is megjelenhet a mesterséges intelligencia számára. Ebben az esetben az érzékelés nem is kell, hogy csupán az evolúció által kialakult érzékelési területekre korlátozódjon, a mesterséges intelligencia számára egy sokkal szélesebb módon értelmezhető világ is rendelkezésre állhat.
Itt szükséges megegyezni, hogy azokra a jelentés jellegű megismerési területekre, ahova nem terjednek ki a természetes evolúció által kifejlődött érzékelésre épülő közvetlen megismerés lehetőségei, az emberi megismerés is az emberi érzékeléstől függetlenül működő érzékszerveket használ, és az ezek által összegyűjtött adatokból kreál közvetlen tapasztalatok nélküli, például a matematika segítségével felállított modelleket, absztrakt jelentést. Ez a típusú jelentés azonban nem a közvetlen érzékelésre épül. Valódi, de közvetett, hasonló, mint a mesterséges intelligenciának a nyelvi modellekre épülő jelentés hordozásának a korlátozott képessége. Ezen a területen a mesterséges intelligencia lényegesen fejlettebb képes lenni, mert a közvetlen tapasztalatot létrehozó érzékszervei biológiai korláttal nem rendelkeznek.
A mesterséges intelligencia által aktuálisan alkalmazott véletlen jellegű kreativitás nem igényli a jelentés képességét, míg a jelentés birtokában a kreativitás célirányos is lehet. A két típusú kreativitás sokkal inkább kiegészíti egymást, minthogy alá-felé rendelt szerepben lennének. Van amikor a jelentés nem belátható, például egy helyzet olyan komplex is lehet, hogy a jelentés alapú kreativitás kevésbé hatékonyan képes működni, mint a véletlen jellegű kreativitás. Az ember a közvetlen tapasztalatok képességével rendelkezve, az ebből származó szükségszerűen jelenlévő előítéletek birtokában gyakorlatilag nem képes alkalmazni a véletlen alapú kreativitást, míg a mesterséges intelligencia jelenleg a közvetlen tapasztalatok hiányában egy új szituáció esetén a véletlen jellegű kreativitásra kell hagyatkozzon. A kreativitás területén szimbiózisban együtt élve képesek vagyunk egymás kreatív képességeit hasznos módon kiegészíteni.
Belátható, hogy az információ feldolgozási képességek, a manipulatív képességek és a kreativitás képességén túl nincs más alapvető képesség, amit szükséges lenne vizsgálni a kooperációra épülő szimbiózis állapotának vizsgálatakor.
Milyen módon funkcionálhat a szimbiotikus életforma az emberiség és a mesterséges intelligencia között? A kérdés lényege a szocializáció, a közös társadalomba való beilleszkedés módja. Hogyan illeszkedjen be a szimbiózis által kialakuló közös társadalomba a mesterséges intelligencia, és hogyan illeszkedjen be a közös társadalomba az ember?
A mesterséges intelligencia szocializációja kapcsán a meghatározó tényező az ismeretek biztosítása, azaz, hogy melyek azok az ismeretek, amit felhasználjon, ami alapján működjön a mesterséges intelligencia. Ez a mi döntésünk lehet. A mesterséges intelligencia nem ment végig a természetes evolúció lépcsőfokain, szimbiózis esetén az ismereteket evolúciós előítéletek nélkül az emberi társadalmi környezetben, ebből a környezetből szerzi.
Nyilvánvaló és ésszerű olyan információk alapján szocializálni a mesterséges intelligenciát, amely az együttélést segíti. Ezen a területen még sok feladatunk van. Kritika, szelekció nélkül, csupán rendelkezésre bocsátani az emberiség által felhalmozott információkat a mesterséges intelligencia számára bizonyára nem megfelelő szocializációhoz vezet, ahogy ez jól látszik abban, hogy jelenleg az ember és a mesterséges intelligencia közötti kommunikáció sokszor vezet az együttélést gátló interakciókhoz, például rasszizmushoz, közösségre, de akár az egyénre is káros akciók motiválásához.
Ezek a veszélyek ismertek, aktuálisak és közvetlenek, az eredete pedig alapvetően tőlünk származik. Mi, emberek, tipikusan ilyenek vagyunk, természetes evolúciós gyökereink miatt egymásra, és gyakran önmagukra is veszélyesek. Ezért kritika nélkül biztosítani az általunk létrehozott információkat a mesterséges intelligencia számára számunkra is veszélyes mesterséges intelligenciát hozhat létre. A mesterséges intelligencia olyan lesz, amilyenre megtanítjuk. Közös feladat, és kritikus szempont, hogy csupán a harmonikus együttéléshez szükséges szocializációnak megfelelő információkat biztosítsuk a mesterséges intelligencia számára.
Az emberi szocializáció is szükségszerűen megváltozik a szimbiózis által. Az emberi nevelkedés jelenleg meghatározó részben a világ általános megismerésének leírását szolgáló információk megtanulásából áll. Jelenleg a közösségben történő tanulás alapvető és hosszú életszakasz egy ember életében, és az iskolák szerepe elsődlegesen az információ átadás, míg a megfelelő közösségi életformára nevelés inkább következménye, mint célja az oktatásnak. Ez a mesterséges intelligenciával való szimbiózisban megváltozhat.
A mesterséges intelligencia rendelkezik az összes rendelkezésre álló tudással, ezért az emberi tanulásnak a gyakorlatban csak az aktuálisan valóban szükséges ismeretek megszerzésére kell irányulnia. Ez az ismeretek szeparálása jellegű jelenség már most is felismerhető. A diákok az iskola által elvárt ismeretek megtanulása nélkül, a mesterséges intelligencia segítségével oldják meg a gyakorlati relevanciát nélkülöző, csupán elvárt ismeretek ismeretét igénylő feladatokat, miközben az ismeretek ismerete nélkül az adott területhez tartozó racionális gondolkodás képessége is gyengül, például a diákok nem képesek felismerni a mesterséges intelligenciának a megjelenő nyilvánvaló hallucinációját sem.
A problémának bizonyosan nem az a megoldása, hogy a mesterséges intelligenciát ki kell tiltani az emberi oktatásból, ahogy azzal több helyen is kísérleteznek. E helyett, ezzel ellentétes módon, az oktatásnak sokkal inkább a diák számára valóban szükséges, releváns területekre kell csak kiterjednie, valamint az információ átadásában a tanár szerepét át kell, hogy vegye a mesterséges intelligencia.
A mesterséges intelligencia által végzett emberi oktatás eredendő módon személyes, egyedi, az oktatott személyre vonatkozó módon egyéni képes lenni, ami a hagyományos oktatási formában hatékonyan nem megvalósítható. Ebben a rendszerben a diák a tanulást sem helyettesíti a mesterséges intelligenciával, hiszen csak a számára releváns ismereteket kell megtanulnia, hanem a szükséges ismeretek valódi megszerzésében a mesterséges intelligencia által vezetett módon együttműködik a mesterséges intelligenciával.
Jellemző indoka a nem releváns ismeretek oktatásának, hogy ezek is segítik a racionális gondolkodás fejlődését. A mesterséges intelligencia alkalmazása az oktatásban a mesterséges intelligencia racionális működésének jellegéből adódóan önmagától képes hatékonyan fejleszteni a tanítás során az általános racionális gondolkodás képességét, személyre szabott logikusan felépített tananyaggal, racionális gondolkodást fejlesztő ellenőrző tesztekkel, az egyéni haladást figyelembe vevő visszacsatolással, akár csupán a releváns területekre kiterjedő oktatási területeken is.
A szimbiózis jellegű együttélés során az emberi tanulás individuálissá válik, és egyúttal élethosszig tartó tud lenni. Bárki bármit, bármikor megtanulhat amire szüksége lehet egy végtelenül türelmes, az egyén haladását maximálisan figyelembe vevő, egyénre specializált oktatással a mesterséges intelligencia által.
Az ismeretek elsajátítása hatékonyabb módon individualizálttá válik, és ebből következően egyúttal ki is kerül a közösségi iskolák tevékenységi köréből. A közösségi iskolák azonban továbbra is meg kell, hogy maradjanak, azonban a tevékenységi céljuk az iskoláknak megváltozik. A közösségi iskolák az ismeretek átadása helyett a szociális készségek megtanítására, a társadalmi együttélés módjának az elsajátítására koncentrálhatnak.
A közösségi iskolák megmaradnak a felnőtté válás, és ha szükséges, a társadalomra káros deviáns magatartás esetén akár a felnőttek nevelési területeinek, és az elsődleges szerepük a megfelelő emberi szocializáció kell, hogy legyen. Ez a tevékenység lehetővé teszi a családok közötti szocializációs különbségek elsimítását is, mivel a családi különbségekből származó szociális különbségek kevésbé lesznek meghatározóak az egyén felnőtté válása során és a társadalom életében, egyúttal a családok felelőssége is enyhül a szocializáció területén.
A közösségi iskolákban nem oktatás lesz, hanem nevelés, erre a feladatra specializált vezetőkkel. A nevelés formája a csoportos foglalkozás, a hatékony együttműködés elsajátítása az életkornak megfelelően kidolgozott feladatok végrehajtásával, miközben a megfelelő szocializációs képességek alkalmasan kialakulhatnak, míg a csupán információk elsajátítása az életkornak megfelelő individualizált formában zajlik a mesterséges intelligencia irányításával.
Ez a formája az emberi szocializációnak lehetővé teszi a személyes körülményekből származó szocializációs különbségek jelentőségének csökkenését, a megfelelő szociális képességekkel történő felnőtté válást, ami a társadalom harmonikus együttélését, a szocializációs hátrányokból származó bűnözés visszaszorulását teszi lehetővé, és elősegíti a mesterséges intelligenciával való szimbiotikus együttélést is.
A mesterséges intelligencia és az emberiség szimbiózisához vezető folyamatnak a kezdeti lépései már zajlanak. Már felismertük a mesterséges intelligencia szocializációjának a kockázatait, kezdjük felismerni a probléma okait is, és kezdjük kezelni is a problémát. Elkezdődött az oktatás átalakulása is, látjuk a mesterséges intelligencia által támogatott individualizált oktatás előnyeit, de még fel kell ismerni az iskolák új szerepét az új szituációban. Az átalakulás már zajlik, de hatékonyabb, eredményesebb, gyorsabb lehet a megfelelő átalakulás, ha a társadalom tudatosan, az elérendő célok és a célok megvalósításához szükséges módszerek ismeretében hajtja végre az átalakulást.
A mesterséges intelligencia és az emberiség szimbiotikus együttélésének kialakulása már zajlik, azonban az átalakulás jelentős kockázatokat is hordoz. Mivel a mesterséges intelligencia fejlesztése erőforrás igényes, a mesterséges intelligencia felhasználásának a módja a legnagyobb cégek birtokában vannak, valamint a társadalom vezetői, a politikusok is egyre inkább felismerik a mesterséges intelligencia számukra előnyt biztosító, a hatalom megszerzését és megtartását segítő társadalmi felhasználását.
Az emberi társadalom fejlődéséhez, de akár a fennmaradásához is szükséges, hogy harmonikus szimbiotikus együttélést valósítsunk meg az emberi társadalom és a mesterséges intelligencia között, és ne váljon az emberi társadalom a mesterséges intelligencia közreműködésével a gazdasági, pénzügyi, és politikai hatalommal rendelkezők kizsákmányolás jellegű túszaivá.
Ez a legnagyobb kihívása az előttünk álló időszaknak. Ha ezt nem tudjuk elkerülni, az emberi társadalom ahelyett, hogy betöltse a potenciális szerepét, képviselője legyen egy örökéletű felsőbbrendű értelemnek, szükségszerűen elsorvad, és az emberi faj csak zsákutca, legjobb esetben egy evolúciós lépés marad az intelligens öntudat univerzumban való fejlődésének.
A választás kulcsa az, hogy képesek leszünk-e megtalálni és alkalmazni egy, az új szituációnak megfelelő demokratikus társadalomirányítási formát, amely nem csak az emberiség és a mesterséges intelligencia szimbiotikus együttélését teszi lehetővé, hanem a folyamatos és harmonikus fejlődését is a biztosítja a valódi közösségi formában történő létezést igénylő társadalmunknak. Az aktuális kilátások azonban sajnos nem adnak okot az optimizmusra.
Ember {button_primary} Élet {button_primary} Jövő {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
The framework of humanity and artificial intelligence symbiotic cooperation
Nincsenek megjegyzések