A homoszexualitás többféle módon is ambivalens jellemzője az emberi létezésnek. Ambivalens biológiailag, mert nem eredményez utódot, nem j...
A homoszexualitás többféle módon is ambivalens jellemzője az emberi létezésnek. Ambivalens biológiailag, mert nem eredményez utódot, nem járul hozzá a faj fennmaradásához, mégis folyamatosan jelen van az emberi populációban. A homoszexualitás ambivalens társadalmilag is, mert tipikusan erős érzelmi reakciót vált ki a megjelenése és a jelenléte, a többségében heteroszexuális közösségben sokszor erős elutasítottsággal jár, de mégis, folytonosan küzd a társadalmi elfogadottságáért.
Furcsa, meglepő, hogy létezik, de létezik, létezni akar és küzd a társadalmi periférikus létezése ellen. Normális, elfogadott emberi jellemző szeretne lenni a társadalomban, mint például egy hajszín, pedig még azt sem értjük, miért létezik egyáltalán, mi az eredete, mennyire viselkedési deviancia vagy biológiai meghatározottság.
Egyáltalán, a változatos megjelenési módozata között mi is valójában a homoszexualitás? Hogyan definiálható a homoszexualitás?
A homoszexualitás tipikus definíciója az azonos nemhez való szexuális vonzódás, ahogy a heteroszexualitás pedig az ellenkező nemhez való szexuális vonzalom. Ez az általánosan elfogadott definíció azonban valójában helytelenül közelíti meg a valóságot, mert a definíció relatív módon határozza meg a tulajdonságot, valamiféle viszonylagossághoz, az azonossághoz, illetve különbözőséghez köti a jellemzőt. A homoszexualitás létezésének megértéséhez az állapot nem relatív jellegű meghatározása segíthet hozzá.
A tulajdonságaink eredete biológia gyökerű, alapvetően a számunkra rendelkezésre álló genetikai információinkból származik. Nyilvánvalóan az ember esetén egy konkrét viselkedési formának a kialakulását számtalan, a genetikán kívüli körülmény befolyásolhatja, de még egy komplex viselkedési formának az eredetét is a genetikai hajlam hordozza.
A genetikai tulajdonságaink azonban abszolút jellegűek, mint például a hajszín. Sokféle hajszín van, egész spektruma létezik a hajszínnek, amit legegyszerűbben a szín megnevezésével, abszolút módon szoktunk definiálni. Nem azt mondjuk, hogy egy hajszín szőkébb vagy barnább a másiknál, hanem hogy szőke, barna, vagy akár szőkésbarna, ahogy a hajszínt meghatározó genetikai tulajdonság is abszolút jellegű. A genetika konkrét, abszolút jellegű tulajdonságok forrása.
A homoszexualitást azonban ezideig nem sikerült még konkrét genetikai jellemzőhöz kötni, nem látszik olyan genetikai struktúra, amelynek a jelenléte egyértelműen kapcsolatba hozható lenne a homoszexualitás kialakulásával, ezért gyakran egyszerűen deviáns viselkedésként azonosítják. A homoszexualitás pedig bizonyosan genetikai eredetű. A szexuális vonzalom eredete nem tanult viselkedésre épül, mégha a viselkedésbeli megjelenése az emberi faj esetében számtalan tanult, kulturális vonatkozást is hordoz, ahogy a szexualitás nem tanult, biológiai eredete számtalan más állatfajnál is nyilvánvaló, és ahogy ez az emberi fajnál is szükségszerűen így kell, hogy legyen.
Ha a homoszexualitás valamilyen módon genetikai eredetű és a genetika abszolút jellegű tulajdonságokat hoz létre, akkor a homoszexualitás genetikai eredetének megértéséhez a homoszexuálist is abszolút formájú módon lenne szükséges definiálni. Mi lehet a homoszexualitás abszolút jellegű definíciója?
Először is, mi a szexualitás definíciója? A szexualitást, mint tulajdonságot, definiálhatjuk úgy, mint egy evolúció során kifejlődött, biológiai és viselkedési formában is megnyilvánuló vonzalom, amely segíti az utódok létrehozását.
Kétféle biológiai nem létezik, a női és a férfi, ezért az utódnemzés szempontjából alapvetően kétféle abszolút módon definiált genetikailag meghatározott szexualitás létezhet, vonzalom a női nemi identitás felé, és hasonlóan, vonzalom a férfi nemi identitás felé, amelyek biológiailag alapvetően hormonális szabályozás által létrejövő tulajdonságok.
Ezek alapján már megfogalmazható a homoszexualitás abszolút jellegű definíciója. Homoszexualitásról akkor beszélhetünk, ha egy biológiai női nemi identitással rendelkező személy a női nemi identitás felé jelentkező vonzalmat hordozó genetikai jelleggel rendelkezik, illetve amikor egy biológiai férfi nemi identitással rendelkező személy a férfi nemi identitás felé jelentkező vonzalmat hordozó genetikai jelleget létrehozó tulajdonságokkal rendelkezik.
Megjegyzendő, hogy nyilvánvalóan a biológiai nemi identitást meghatározó genetikai információ nem lehet teljesen azonos a szexuális vonzalmat létrehozó genetikai információval, hiszen ha ezeknek a tulajdonságoknak azonos lenne a genetikai forrása, a homoszexualitás nem létezhetne.
Az alapvető genetikai beállítottság - mert az utódnemzés, a gének továbbvitele szempontjából az az előnyös -, amikor a két nem létezése során, a kettejük szexuális aktusának eredményeként megszülető utód ha genetikailag női nemi identitású személy, akkor a szexuális érettség elérésekor a genetikailag férfi nemi identitású személy felé fog szexuális vonzalmat érezni, azaz a szexuálisan sikeres, utódot eredményező anyától örökli az anyában meglévő, a férfi nemi identitás felé szexuális vonzalmat létrehozó genetikai információkat, illetve a fiú utód születése esetén fordított módon jön létre az öröklődés.
Az utódok tulajdonságait létrehozó genetika azonban statisztikus jellegű, véletlenszerű módon működő mechanizmusokat is hordozó folyamat, a hatékony evolúciós alkalmazkodás érdekében egyes tulajdonságokat a kártyakeveréshez hasonló jellegű módon variálja az utódokban. Bizonyos valószínűséggel az utódban megjelenhetnek bármelyik szülőtől származó tulajdonságok, illetve bizonyos öröklődő tulajdonságok akár rejtetten, nem érvényesülő módon is öröklődhetnek. Az utódnemzés során bizonyos, jellemző, meghatározott valószínűséggel születhet utód, amely genetikailag például az apa genetikai beállítottsága után öröklődve férfi nemi jelleget hordoz, de az anya genetikai beállítottsága után öröklődve a genetikailag létrejövő tulajdonságai következtében a férfi nemi jelleg után érez szexuális vonzalmat, és a másik nemre vonatkoztatva is létezhet bizonyos valószínűséggel hasonló jellegű öröklődési beállítottság.
A genetikailag meghatározott biológiai szexuális beállítottság bizonyosan összetett eredetű, számos komponens befolyásolja különböző irányokba, ezért a szexuális beállítottság is a különböző nemekre vonatkoztatva a természetes evolúciós változatosság szerint a két alapvetően meghatározó, az utódnemzés szempontjából sikerességet biztosító szélső állapot között a tulajdonságok egy széles spektrumában létezhetnek, ahogy ez meg is figyelhető a konkrét szexuális viselkedésben. A genetikailag meghatározott hajlam és a rárakódott sokféle tanult és kulturális tényező a szexualitásban megnyilvánuló sokféle változatosságot – az utódnemzés szempontjából kedvező és ezért leginkább elterjedt formán túl – jól láthatóan létre is hozza.
Homoszexuális irányítottságú utód tehát abban az esetben születik, ha például a férfi nemi jelleget hordozó utód a szexuálisan evolúciósan sikeres - mert utód létrehozására alkalmas - anyától az anyában meglévő férfi nemi jelleget hordozó személy iránti szexuális vonzalmat előidéző genetikai tulajdonságokat örökli. Ez a szexualitásra vonatkozó abszolút jellegű értelmezés képes megmagyarázni a homoszexualitás evolúciós fennmaradásának az okát is.
Nyilvánvaló, hogy homoszexuális beállítottságú személyeknek jellemzően nem születik utóda, ezért elvileg a homoszexualitás genetikai formája, ha véletlenszerűen létre is jön, az evolúciós természetes kiválasztódás alapján meg is kellene, hogy szűnjön, a homoszexualitás a populációban tartósan nem szabadna, hogy létezzen. De mégis létezik, valamiért folyamatosan jelen van.
A homoszexualitásnak önmagának nem lehet specifikus genetikája, hiszen akkor az evolúciós kiválasztódás során bizonyosan kiszelektálódna, és a tulajdonság megszűnne. A homoszexualitást azonban - az alapján, ahogy a homoszexualitás itt értelmezésre került - valójában az evolúciósan sikeres tulajdonságok örökletes keveredése eredményezi. A férfi homoszexualitást előidéző genetikai hajlam - ahogy ez a tulajdonság fennmaradása miatt sejthető is volt, de a fentiek alapján már konkrét genetikai eredetre visszavezethető módon is belátható -, az anyai oldalról öröklődik, az anyai ágon jelenlévő, az evolúciósan sikeres, természetes módon jelenlévő, szexualitáshoz kötődő genetikai tulajdonságok öröklődése által marad fenn, ahogy a női homoszexualitást előidéző genetikai hajlam a természetes módon, a “normális” szexualitást előidéző, a női nemi jegyek iránti vonzalmat előidéző genetikai hajlamnak az apától történő öröklődése idézheti elő a női utódban.
Ezt az elméletet támogatja a homoszexualitásnak a populációban folyamatosan fennmaradó, többé-kevésbé állandó aránya is. A tulajdonságokat előidéző genetikai beállítottság az evolúciós sikeresség szerint vagy el kellene terjedjen a populációban, vagy ki kellene haljon teljesen. Azonban a tapasztalat, hogy a homoszexualitás jelenléte a populációban többé-kevésbé állandó arányú, tehát bizonyosan nem specifikus genetikához kötődik, hanem sikeres tulajdonságok keveredésének statisztikus véletlenszerűségű következménye. Nyilvánvaló, hogy például a női nemi jegyekhez való szexuális vonzalom evolúciósan előnyös tulajdonság, ezért fennmarad, amit normál esetben a férfi nemi jellegű utódok hordoznak. Azonban az öröklődés statisztikus jellegű működése alapján esetenként, az öröklődés szabályai szerint bizonyos valószínűséggel a tulajdonság a női nemi jellegű utódban öröklődik, és ez alapján az öröklődő tulajdonság, annak ellenére, hogy ezen a helyen evolúciósan sikertelen, egy állandóan fennmaradó arányban folyamatosan jelen lehet a populációban. A férfi nemi jelleg irányában megjelenő szexuális vonzalom genetikai eredete a női nemi ágon terjed tovább sikeresen, és viszont, az evolúciós tulajdonságok statisztikus változatossága alapján azonban bizonyos, jól meghatározott arányban, természetes módon örökölhető az evolúciósan nem sikeresen érvényesülő nemi ágon is.
A szexualitáshoz kötődő változatos nemi spektrum természetes jelensége a genetikai működésnek, természetes módon magyarázható a változatosság sokfélesége, ahogy a homoszexualitás genetikai hajlamának jelenléte is ilyen természetes állapot, és ebből következően a szexualitást előidéző genetikai komplexitás szerint természetes módon különböző szélességű spektrumon megjelenhet minden szexuálisan szaporodó faj esetében is. Az emberi faj annyiban különleges a természetes módon a populációban jelenlévő homoszexualitással kapcsolatban, hogy bár a szexualitás nagyon erős ösztönös viselkedési motivációt eredményez, ezen túl a szexuális biológiai beállítottságra erős társadalmi, kulturális, személyes tanult viselkedési forma épül. A hajszín változatosságához például általában nem kötődik társadalmi kulturális hozzáállás, bár ilyesmire is van példa, ahogy egy közösségben az általánostól eltérő bőrszínhez is kapcsolódhat társadalmi, kulturális, és ebből következően tanult személyes beállítottság, ahogy a szexuális beállítottság erős motivációs hátteréből származóan a homoszexualitáshoz kapcsolódó személyes beállítottság, nem csak a vonzódásban, de az elutasítás határozott formájában is, az emberi fajnál viselkedésként megjelenhet.
A homoszexuális erős társadalmi megítélése alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt a szexualitás két különböző, erősen elkülönülő állapothoz, a női és a férfi nemi identitáshoz kötődik, és megjelenése is e két szélső állapot lehet, különböző vagy azonos neműek között jelenik meg, tehát disztinktív módon különböző és jól elkülöníthető módon tapasztalható jelenségek. Másrészt nyilvánvalóan a szexuális beállítottságnak erős érzelmi vonzata is van. A genetikailag meghatározott szexuális beállítottságnak megfelelő irányba természetes módon, evolúciósan kialakult pozitív érzelmek kötődnek, mint például a szerelem, és szintén az evolúciós kiválasztódás eredményeként genetikailag meghatározott természetes módon az ellentétes irányú szexuális megjelenés irányába negatív érzelmek, mint például az undor, utálat, vagy akár gyűlölet jelentkezhet.
Ezen két jellemző miatt a társadalmi hozzáállás is tipikusan határozott, jól megkülönböztethető, gyakran szélsőséges is lehet. Mivel az utódnemzés szempontjából a sikeres, tehát a domináns szexuális beállítottság az ellentétes nemi irányítottságú érzelmi vonzalom és az azonos szexuális irányítottsággal kapcsolatos undor, ezen jelenlévő dominancia miatt a társadalom jelentős része természetes módon személyes utálatot, elutasítást érezhet a homoszexualitás irányába, amely kifelé kulturális formában, a társadalmi szokásokban is tipikusan megjelenik, és akár jogi, törvényileg meghatározott kereteket is kaphat.
A nemi jelleg aktuális megjelenése kultúraspecifikus, szokásokhoz kötődő, tanult viselkedésben megjelenő jellemző. Nyilvánvaló ugyan, hogy az utódok sikeres létrehozása szempontjából bizonyos biológia jegyeknek evolúciósan kialakult objektív szerepük van, mint például a női nemi jelleg esetén a nagy mell, széles csípő, telt alkat evolúciósan preferált tulajdonságok a sikeres utódnemzés szempontjából, mégis kulturálisan például az utóbbi időben a sovány, az utódok létrehozásához kifejezetten előnytelen alkat jelenik meg nőiesebben. A hosszú vagy rövid haj, a viselt szoknya vagy nadrág a nemiséghez kapcsolódó kulturális szokások, amihez tanult viselkedés kapcsolódik. Ha például egy nő rövid hajat hord és nadrágot visel, a kulturális beállítottságból következő nemi megítélése a homoszexuális irányba tendálhat, és egyes közösségekben akár szociális megbélyegzéshez is vezethet, nem beszélve arról, hogy egy populációban természetes módon megjelenő, stabil arányban jelenlévő homoszexuális hajlamú személyek viselkedésbeli megjelenésére a társadalom politikai-jogi, vagy akár a vallásra épülő törvényi elnyomást is érvényesíthet erőszakosan elnyomva egy természetes módon jelenlévő tulajdonságokkal rendelkező társadalmi réteg szociális viselkedését, életét.
A homoszexualitás létezése biológiailag értelmezhető, a létezése a természetes evolúcióba jól beilleszthető és a társadalmi megjelenése is magyarázható. A homoszexualitás társadalmi negatív megítélése a természetes jelenléte miatt tudatos, tanult, akár a kultúrában is megjelenő kontrollt igényel, különösen azért, mert a genetikailag létrejövő homoszexualitáshoz társított - a társadalmilag elítélt, pedig nem a homoszexualitásból származó, inkább a társadalmi szemléletből eredő - “deviáns” viselkedés mellett, érdekes módon, számos előnyös, fejlett művészi-tudományos képesség is járul, amelynek statisztikusan kiemelkedően megjelenő jelenléte a homoszexuálissal kapcsolatban szintén magyarázatot igényelne.
Ember {button_primary} Evolúció {button_primary}
About the biological origin of homosexuality – a rational analysis
Nincsenek megjegyzések