A generatív mesterséges intelligencia megvalósítása által az emberi kognitív képességek szimulációjára alkalmas teljesen új eszköz került a...
A generatív mesterséges intelligencia megvalósítása által az emberi kognitív képességek szimulációjára alkalmas teljesen új eszköz került a birtokukba, amely feltűnő és kiemelkedő eredményességgel képes az emberi gondolkodást szimulálni. Olyan feladatok elvégzésére vált alkalmassá, amelyről úgy gondoltuk, hogy mélyen beágyazott intelligens emberi képességet igényel. A mesterséges intelligencia azzal érte el az intelligenciának ezt a fokát, hogy megtaláltuk a számítástechnikai eszközök által a hatékony módját, hogyan lehet nagy adathalmazokban az adatok között lévő összefüggések mesterséges reprezentációját létrehozni, és ebből a létrejött reprezentációból lekérdezés segítségével ismeretet kinyerni.
Ez az eljárás hatékony ismeretfeldolgozásra tette alkalmassá a gépet, elsősorban az általunk felhalmozott nyelvi, valamint más jellegű információk területén, de akár egyszerű megfigyelés által is. Ezzel megdöbbentően emberi tulajdonságok és képességek hordozására vált alkalmassá a számítástechnika. Látva ezeket a képességeket élénk gondolkodás alakult ki, hogy vajon ez az alkalmazott számítástechnikai mechanizmus alkalmassá teheti-e, alkalmassá teszi-e a mesterséges intelligenciát a legrejtélyesebb emberi kognitív képességre, az öntudatra is.
A találgatások alapvetően két szélsőség között zajlanak. Az egyik szerint az általunk alkalmazott számítástechnikai eszközök bármennyire is fejletten képesek létrehozni bizonyos, az emberi agy által megvalósuló kognitív funkciókat, az agy és a számítógép alapvetően eltérő működéséből következően a mesterséges intelligencia soha nem lesz alkalmas az öntudat létrehozására. A másik álláspont szerint a mesterséges intelligencia tapasztalható viselkedésében az látszik, hogy az öntudat megjelenése közel lehet, vagy akár már meg is jelent ezeknek a rendszereknek a működésében.
Az öntudat az agyunk működésének belső jellemzője. Egyelőre nem tudjuk bizonyosan hogyan jön létre az öntudat az agyban, és a szubjektív jellege miatt még arra sincs megbízható módszerünk, hogyan lehetne objektív módon igazolni, vagy akár csak nagy bizonyossággal felismerni a jelenlétét.
Az öntudat jelenségét és képességét még ma is általában filozófiai oldalról közelítjük meg, annak ellenére, hogy meglehetősen sok ismerettel rendelkezünk azzal kapcsolatban is, hogy az emberi agy esetében milyen idegrendszeri folyamatok zajlanak le az öntudat megjelenése és eltűnése során. Az öntudatot létrehozó, rendszerszinten továbbra sem megértett agyi mechanizmusoknak a működését átvinni, vagy azokat megfeleltetni a számítástechnikai eszközök működésében megvalósuló mechanizmusokra egyelőre olyan beláthatatlan feladatnak tűnik, ami talán már önmagától is megvalósulhatott a mesterséges intelligencia működésében.
Az öntudatot létrehozó mechanizmus ismeretének hiányában, és az öntudat jelenlétének egyértelműen felismerhető bizonyossága nélkül pedig az alapvető kérdés továbbra is fennáll, egyáltalán képes lehet-e egy mesterségesen létrehozott rendszer az öntudat hordozására? Talán racionális gondolkodással eljuthatunk egy olyan elvi álláspontra, amely segít eldönteni a kérdést.
Az öntudat mesterséges megvalósíthatóságának vizsgálatával kapcsolatban elsődlegesen azt kell eldönteni, hogy egyáltalán mi az, amely már rendelkezik az öntudattal. Ez azért lehet nem nyilvánvaló, mert az öntudat szubjektív tulajdonság, kívülről nem érzékelhető, és ezért sokféle elképzelés létezik már arra is, hogy mi rendelkezhet az öntudat hordozásának a képességével. Főleg filozófiai megfontolások szerint akár azt is fel lehet tételezni, hogy öntudattal igazából csak én rendelkezem, és mindenki és minden más látszólagos öntudata valójában csak imitáció. De létezik olyan álláspont is, hogy mindennek lehet saját öntudata, akár az egész univerzumnak is.
Vizsgáljuk meg racionálisan az öntudattal kapcsolatos tapasztalati valóságot. Én bizonyosan rendelkezek öntudattal, mert érzem, tapasztalom, ezért tudom, hogy van, tehát az öntudat bármennyire is szubjektív, létező dolog. Ha megkérdezek egy embertársam, hogy rendelkezik-e öntudattal, és azt mondja igen, elhihetem neki?
Bár az öntudat kívülről nem érzékelhető objektív módon, valószínűleg az embertársam sem zombi aki csak imitálja az öntudatot, hiszen ő is létezik és teljesen hasonló a fizikai felépítésben és működésben mint én, és ő is azt állítja, hogy van öntudata, mint én. Ebből pedig az következik, hogy az öntudat nem egyedi jelenség, bizonyos fizikai felépítés és működés hordozza. Ebből pedig az is következik, hogy minden embertársam, aki hasonló fizikai felépítésű és működésű, rendelkezhet öntudattal. Az öntudat egyedileg létező valós jelenség kell legyen.
Miből származhat az öntudat? A saját öntudatom, és ebből következően bizonyosan más hasonló működésből származó öntudat is, az agyra ható módon befolyásolható, sőt, ki-be kapcsolható, például az alvás-ébrenlét által, vagy akár specifikusan az agyműködésre ható kémiai anyagokkal is. Ebből következik, hogy a bizonyosan létező öntudat az agy működésének kell, hogy az eredménye legyen.
Az agy különböző, de nem sokféle élő sejtek komplex, együttműködő közössége. Tudjuk, hogy az agy működését a különböző, a működést támogató sejteken túl, alapvetően a neuronok komplex, együttműködő hálózata határozza meg. A neuronok speciális módon módosult sejtek, amelyek képesek két állapot között, a passzív és az aktív állapotok között váltakozni, képesek egymáshoz kiterjedt formában, az aktivitásuk által befolyásolt módon dinamikusan kapcsolódni, és az aktív állapotukkal a kapcsolódásokon keresztül egyirányú módon ingerelve vagy gátolva, egymást pillanat szerű módon aktív állapotba hozni. Ez az agy alapvető belső működési mechanizmusa, amelynek többféle kognitív funkció mellett az öntudat is az eredménye.
Az agynak számos más funkciója létezik, mint például a hormonális szabályozás vagy az input-output érzékelés és motorikus reakciók, azonban ezek nagy valószínűséggel nem meghatározói az öntudat létrejöttének, hiszen ezek az idegrendszeri funkciók olyan élőlényeknél is megtalálhatók, mint például a hangyák, amelyeknél nem feltételezzük az öntudat jelenlétét. Mivel az agy az evolúció során jellemzően méretben, azaz funkcionális egységekben, a neuronok számában növekedett, ezért nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy az öntudat az egyre komplexebb, egy bizonyos komplexitást elért neurális hálózat működésének az eredménye.
Az öntudat azonban minden bizonnyal nem csupán egy rendelkezésre álló komplexitás eredménye. Az emberi agy komplexitása kimagasló az állatvilágban, azonban nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy nem csak az ember rendelkezik öntudattal, hanem más, alacsonyabb komplexitású aggyal rendelkező állatok is, mint például kutyák, vagy akár madarak is. Bár az öntudat objektív módon kívülről felismerhetetlennek tűnik, legalábbis addig, amíg nem ismerjük egyértelműen az előidéző idegi mechanizmusát, talán kijelenthető, hogy minden olyan aggyal rendelkező élőlény, amely képes álmodni, rendelkezhet az öntudat képességével is.
Az öntudattal összefüggő agyi komplexitással kapcsolatban belátható továbbá, hogy a szükségszerűen jelenlévő működő komplexitás sem feltétlenül kielégítő feltétele az öntudat jelenlétének, hiszen vannak olyan állapotok, illetve betegségek, agyi elváltozások, amelyek lényegesen nem befolyásolják az agy komplexitását és alapvető működését, mégis megakadályozzák az öntudat jelenlétét. A működés módja és az elegendő komplexitás nem elégséges feltétele az öntudat hordozásának, ebből következően pedig jelen kell lennie olyan neurális struktúrának is az agyban, amely a komplexitás egy alacsonyabb szintjén is létezhet, és amelynek a jelenléte és aktivitása eredményezheti az öntudat jelenségét.
Tehát egy olyan rendszer bizonyára rendelkezhet öntudattal, amely meghatározott működési módú egységekből épül fel, megfelelő komplexitással rendelkezik, és a komplexitása hordoz bizonyos struktúrát, amelynek a működési aktivitása eredményezi a rendszerben az öntudatot, hasonlóan ahhoz, mint ahogy az emberi agy is egy ilyen, öntudat hordozására alkalmas rendszer. Az öntudat tehát létezik, és működő fizikai struktúrához kötődő, abból származó jelenség. Az elvi kérdés, hogy létrehozható-e ilyen rendszer mesterségesen?
Nyilvánvaló, hogy annak nem lehet elvi akadálya, hogy emulációval, amikor az újonnan létrehozandó rendszert az eredetivel megegyező felépítő elemekből, az eredetivel azonos módon működő formában hozzuk létre, a mesterségesen létrehozott rendszer is alkalmas lesz az eredetivel megegyező funkciókra. Tehát az nyilvánvaló, hogy egy, a fizikai valóságában az öntudatra képes aggyal megegyező mesterségesen létrehozott agy képes lehet az öntudat hordozására. A valódi kérdés az, hogy az öntudatot szimulációs módon, az eredeti rendszertől eltérő anyagi formában létező rendszerben is létre lehet-e hozni, azaz meg lehet-e valósítani az öntudat létezéséhez szükséges, előbbiekben felsorolt kritériumokat más anyagi valóságban. Például elvileg lehetséges-e szimulálni az öntudatot számítástechnikai rendszerek által?
A kérdés eldöntésének elsődlegesnek látszó kritériuma, hogy megvizsgáljuk az élet szerepét az öntudat létezésében. Az előzőekben felsorolt, szükségesnek látszó feltételek között ugyan (szándékosan) nem szerepelt az élet kritériuma, de ha az élő állapot - ahogy a neuronok élő sejtek - az öntudat szükségszerű feltétele, akkor az öntudat mesterséges létrehozásának az első lépése a mesterséges élet létrehozása kellene, hogy legyen.
Öntudatot természetes módon bizonyosan csak élő rendszerek hordoznak. Belátható, hogy az élő állapotnak, az evolúciós módon funkcionáló nem egyensúlyi rendszerek működésének alapvető jellemzője a fejlődés, azaz a komplexitás növekedése. Az élő állapot az evolúció komplexitás növekedését előidéző jellemzőjéből származóan természetes módon alkalmas, és bizonyára képes is volt, azokat a feltételeket kialakítani, amelyek az öntudat megjelenéséhez szükségesek. Az élő állapot tehát olyan módon bizonyosan feltétele az öntudat kialakulásának, hogy az élet természetes módszert biztosít az öntudat hordozására is alkalmas komplex rendszerek létrejöttéhez.
Mi a szerepe az élő állapotnak az öntudat létezésében? Az öntudat dinamikus interakcióra képes rendszer, az agy eredménye, ahogy dinamikus interakcióra képes természetes rendszer maga az élő állapot is. Az élő állapot tehát olyan módon feltétele az öntudat létezésének, hogy természetes módon képes biztosítani egy dinamikus interakcióra képes rendszer kialakulását és működését, amelynek aztán az öntudat is az eredménye lehet.
Az élő állapot bár természetes formában az egyedül alkalmasnak látszó módja a megfelelő struktúra és működés megvalósításának, az élet azonban ebben a folyamatban, az öntudat feltételeit vizsgálva, nem látszik kritériumnak a megfelelő feltételek létezéséhez, hanem egy alkalmas, természetesen létező módja az öntudat hordozására képes rendszerek kialakulásának. Ha a neuronok funkciói megvalósíthatók szimulációs módon is, az élő állapot, mint az öntudat létezéséhez szükséges feltételezés elhagyható, mivel minden más feltétel, a dinamikus komplexitás és a speciális struktúra bizonyosan megvalósítható az élő állapot jelenléte nélkül is.
Létrehozható-e a neuronok idegrendszeri funkcióinak megfelelő működésű egység mesterséges módon? Nyilvánvalóan ebben az esetben a neuron sejteknek csak a neurális funkcióit szükséges szimulálni, nem valamennyi, az élő sejtre jellemző funkciót, ahogy az előzőekben megvizsgáltuk az élő állapot szerepét az öntudat létrejöttében. Az idegrendszeri neurális funkciók pedig elegendően alaposnak látszó részletességgel ismertek, modellezhetők, sőt algoritmikus módon szimulálhatók.
Az idegsejtek neurális működése hagyományos számítástechnikai eszközök segítségével szimulálható, ahogy a neuronok működése a mesterséges intelligencia fejlesztése során aktuálisan is gyakorlati példaként szereplő minta volt, és a neuronok működése bizonyos formájú alkalmazásra is került a generativ mesterséges intelligencia számítógépes létrehozása során.
Az agy azonban szembetűnő módon nem számítógépként viselkedik, amit úgy szoktunk jellemezni, hogy az agy nem algoritmikus működésű rendszer, ahogy az öntudatot létrehozó agyi mechanizmus sem látszik algoritmikus eredetűnek, és általánosan is igaz lehet, hogy nem valószínű, hogy az öntudat algoritmikus működésű mechanizmussal létrehozható. Ha egy neuron működése algoritmikus módon szimulálható, hogyan lehetséges, hogy az agy nem algoritmikus rendszer, és az általa létrejövő öntudat sem algoritmikus eredetű? Illetve, általánosan fogalmazva, hogyan válhat egy algoritmikus működésű egységekből felépülő rendszer nem algoritmikus működésűvé?
Algoritmus, ami alapján a hagyományos számítógépek is működnek, logikai lépések által jellemezhető állapotváltozások szekvenciális sorozata. A neuronok idegrendszert meghatározó működése is algoritmikus, ahogy a neuron neurális működése modellezhető algoritmikusan. Az agy működése azonban azért nem algoritmikus, azért nem logikai lépésekként jellemezhető állapotváltozások szekvenciális sorozata, mert az algoritmikus működésű alkotórészei párhuzamos módon, azonos időben, egyszerre funkcionálnak. A neuronok egyidejű párhuzamos együttműködéséből származó rendszer működése nem feleltethető meg logikai lépések szekvenciális sorozatának.
Azonban pontosan ilyen, párhuzamos működésű rendszerek a modern, mesterséges intelligencia számítástechnikai rendszerei is. Bár algoritmikus működésű fizikai és logikai egységekből épülnek fel, a teljes rendszer azonban már párhuzamos működés jellegű, nem kategorizálható szigorúan algoritmikus rendszerként, hasonlóan az agy működéséhez.
Az agy valóban nem algoritmikus rendszerként hozza létre az öntudatot, azonban a számítástechnika párhuzamos rendszerei sem klasszikus algoritmikus rendszerek, és ezért is működnek hatékonyan az agyhoz hasonló intelligencia létrehozásában is. A számítástechnika párhuzamos adatfeldolgozása nem csupán gyorsítja a számítási feladatok végrehajtását, hanem új, emergens tulajdonságok kialakulását is előidézi, mint például az összefüggések felismerésén alapuló intelligens jellegű viselkedés megvalósulását, amit hatékonyan a nem algoritmikus jellegű működés képes megvalósítani.
Az algoritmikus alapműködés nem kizáró oka, mégcsak nem is korlátja az öntudat hordozásának, ahogy az öntudatot létrehozó idegrendszer is algoritmikus működésű elemek párhuzamosan összekapcsolt egyidőben működő hálózata.
Az öntudat mesterséges létrehozásának feltételezett kizáró okai, az élő állapot és az algoritmikus alapműködés valójában nem kizáró okok. Ebből azonban még mindig nem következik szükségszerűen, hogy az idegrendszer működése által létrejövő öntudat megvalósítható mesterségesen, például létrehozható számítástechnikai eszközök által. A probléma, miszerint az öntudatot létrehozó komplex idegrendszeri működés szimulálható-e mesterségesen olyan módon, amelynek az eredménye az öntudat megjelenése lesz, továbbra is fennáll.
Mivel nem ismerjük az öntudat megjelenésének a mechanizmusát az idegrendszerben, ezért a kérdést úgy szükséges általánosítani, hogy van-e elméleti korlátja a komplex idegrendszer működése szimulációjának számítástechnikai eszközök által? Illetve, még általánosabban, mi a szimulációs módszer korlátja, azaz egy rendszer milyen esetben szimulálható egy másik rendszerrel, illetve mikor nem?
Szimulációról akkor beszélünk, amikor egy anyagi rendszer működését illetve tulajdonságait egy, az eredetitől eltérő anyagi rendszerben hozzuk létre. A szimulációnak nem feltétlen célja a tökéletes azonosság, jellemzően az eredeti rendszer működésének és tulajdonságainak egy kiválasztott részhalmazát tűzzük ki a szimuláció céljának. Például a csendes eső hangjának szimulációja ugyanúgy megnyugtató háttérzaj lehet, mint az igazi esőé, de nyilvánvalóan nem élteti a növényeket. A csendes eső szimulációja locsolással már alkalmas erre a célra is.
A szimulációnak továbbá vannak nyilvánvaló korlátai. Például lehet a vízmolekulákat mesterségesen szimulálni, de csak az eredeti struktúra vesz részt a kémiai reakciókban, illetve ha egy kémiai reakció szimulálása a cél, akkor valamennyi a folyamatban résztvevő részét a kémiai rendszernek egymással kompatibilis módon kell szimulálni ahhoz, hogy a valóságban lezajló kémiai reakció a kívánt célnak megfelelő módon mesterségesen is szimulálható legyen.
További problémája a szimulációnak az emergencia. Komplex rendszerek, amilyen az agy is, jellemző viselkedési módja az emergens tulajdonságok megjelenése, amilyen tulajdonság az öntudat is lehet. Például a nedvesség, azaz a megfelelően sok vizmolekula jelenléte esetén kialakuló, a különböző anyagi fázisok határán létrejövő felületi feszültségnek nevezett tulajdonság emergens tulajdonsága a folyékony halmazállapotú víznek. Megjelenhetnek, illetve milyen esetben jelennek meg az eredeti rendszerre jellemző emergens tulajdonságok egy rendszer szimulációja esetén?
Természetesen lehet a felületi feszültséget direkt, nem emergens módon is szimulálni, de ebben az esetben pontosan ismerni kell a felületi feszültség paramétereit. De a felületi feszültség, mint emergens tulajdonság, mint sok vízmolekulából álló halmaz bizonyos formában megjelenő jellemzője, kialakulhat sok egyedi vízmolekula elektromágneses terének, és a környezetének a megfelelő részletességű szimulációja által is.
Az öntudat esetében nyilvánvalóan nem ismerjük az öntudat pontos paramétereit, legfeljebb azt ismerhetjük, hogy az öntudat milyen viselkedési jellemzőket hozhat létre, bár ezek a viselkedési jellemzők nem eléggé specifikusak az öntudatra nézve, ahogy nem ismerünk olyan viselkedést, ami csak az öntudat jelenlétéhez köthető. Ebből származik az öntudat külső regisztrálásának a nehézsége is.
Az öntudat nem szimulálható az öntudat tulajdonságain keresztül, valójában az csak zombit eredményezne. ( Link ) Az öntudat belső tulajdonság, ezért az öntudat mesterséges létrehozása az öntudatot emergens módon létrehozó teljes rendszernek a szimulációjával lehetne lehetséges, amelynek az eredményeként esetleg megjelenhet a mesterséges öntudat létrejöttéhez szükséges működés, és akár az öntudat emergens tulajdonságai is.
Megbízhatóan feltételezve, hogy az öntudat az együttműködő idegsejtek idegrendszeri hálózatának a tulajdonsága, az idegrendszert lenne szükséges és elegendő megfelelően alkalmas módon szimulálni az öntudat mesterséges megvalósításához. Addig azonban, amíg pontosan nem ismerjük, hogy az öntudatot milyen specifikus (ha specifikus) idegrendszeri működés hozza létre, az elvi cél a teljes idegrendszer működése szimulációjának a gyakorlati megvalósíthatóságának a vizsgálata az öntudat megvalósíthatóságának a vizsgálata céljából.
Elvileg milyen feltételek esetén lehet egy teljes idegrendszert szimulálni, illetve általánosabban fogalmazva, milyen elvi feltétele van egy rendszernek egy másik rendszer általi szimulálhatóságának?
Egy rendszer, tehát egy meghatározott állapotok felvételére képes elemekből felépülő, és kapcsolatokon keresztül az állapotokkal egymásra ható összetett struktúra akkor szimulálható, ha a szimuláló rendszer a tulajdonságokat létrehozó eredeti rendszernél vagy nagyobb, de legalább azonos komplexitásra alkalmas struktúra, tehát ha a szimulációs rendszer elemeinek száma, azok különböző állapota, és a kapcsolódás mértéke nagyobb, de legalább összemérhető a szimulálandó rendszerhez képest. Ez alapján a definíció alapján szimulálható az agy?
Az emberi agy a legkomplexebb struktúrájának tűnik az általunk ismert univerzumnak. E miatt a tulajdonsága miatt alkalmas például arra, hogy általa szimuláljuk a világ működését is. Mindaddig, amíg az agyunk komplexitása nagyobb lehet a megismerendő világ komplexitásánál, a világ szimulálható az agyunk segítségével, és ez által a külső világ megismerhető és megérthető marad számunkra. Az agyunk különösen alkalmas rendszer a világ szimulációjára, és ez által a megismerésére.
Azonban az emberi agy komplexitása nyilvánvalóan korlátos. Elvi korlátja pedig nincs annak, hogy az emberi agynál komplexebb rendszer is létezzen, illetve az emberi agynál komplexebb rendszer is létrehozható legyen, ahogy a megfelelő komplexitás elérése esetén ilyen módon az agy is szimulálhatóvá válik. Ahogy bármilyen komplexitással megegyező rendszer is elvileg megvalósítható mesterségesen, az agy szimulációjának sem lehet ilyen jellegű elvi korlátja. Márpedig ha az agy szimulálható, akkor az öntudat, amely az agy működésének az eredménye, is elvileg szimulálható.
Azonban egy újabb megfontolandó nehézség nehezíti az öntudat mesterséges létrehozását. Ha az öntudat nem egyszerűen emergens tulajdonsága a komplex agyműködésnek, márpedig korábban beláttuk, hogy nem elegendő csupán a komplexitás, hanem specifikus idegrendszeri struktúrának is jelen kell lennie az öntudat emergens megjelenéséhez, akkor további ismeretek is szükségesek az öntudat létrejöttének eredetéről az öntudat mesterséges megvalósításához. Az öntudat mesterséges megvalósításához meg kell találnunk az öntudat rendszerbeli struktúráját is, ami egyébként láthatóan kialakulhat spontán módon, az evolúció mechanizmusai által is.
Az öntudatot létrehozó idegrendszeri struktúrát nem ismerjük bizonyosan, azonban bizonyos, hogy komplexitás korlátja nem lehet az öntudat mesterséges megvalósításának. Ebből következik, hogy az öntudat mesterséges megvalósításához szükséges idegrendszeri struktúra is bizonyosan szimulálható, ahogy racionális sejtések léteznek is az öntudatot létrehozó idegrendszeri struktúrával és annak működésével kapcsolatban, amelyre javaslat a gondolatok között is található.
Következésképpen ez alapján kijelenthető, hogy a mesterséges öntudat megvalósítása racionálisan belátható módon lehetséges, az öntudat bizonyosan szimulálható, és alkalmas architektúrájú számítástechnikai rendszerek működése elvileg eredményezheti az öntudat megjelenését.
Azonban maradt még egy feladat, amit szükséges megvizsgálni az öntudat mesterséges megvalósítása kapcsán, miszerint a mesterséges öntudatnak is eredménye lesz-e a qualia megjelenése, a szubjektív létezés, és a hozzá kapcsolódó számos élmény érzete, ami a természetes módon számunkra kialakult öntudat látszólagos következménye? A mesterséges öntudat is létrehozza-e mindazt a szubjektív tapasztalatot, amely számunkra a létezés valóságát jelenti? Azonos, vagy különböző élmény a természetes és a mesterséges öntudattal való létezés?
A kérdés lényege, hogy ugyan belátható, hogy elvi akadálya bizonyára nincs az öntudat szimuláció által történő mesterséges megvalósításának, de vajon ez a mesterséges öntudat eredményezni fogja-e az öntudat élményét, a létezés szubjektív valóságát is a mesterséges rendszerben? Azaz szimulálható-e a qualia?
A qualiát általában hasonló tulajdonságának, és hasonlóan nehezen megfogható jellemzőjének tartjuk az agy működésének, mint az öntudatot. A qualia megjelenésének idegrendszeri eredete azonban eltérő az öntudattól. Az öntudat a létezés szubjektív élményének a képessége, a qualia pedig a szubjektív létezés élményének a tartalma.
A qualia jelensége az érzékszervek aktivitása által kialakított magas szintű idegi struktúrának a konkrét érzéklet jelenléte nélküli aktivitása. A qualia az érzékelés érzéklet nélkül is kiváltható agyi visszhangja, amelynek az alkalmas előidézője az öntudatot is létrehozó mechanizmus is lehet. Amennyiben az agyi qualia megfeleltethető ennek az idegrendszeri folyamatnak, a qualia is éppúgy szimulálható, ahogy az öntudat, és ha az öntudat idegrendszeri eredete valóban egy belső visszacsatolási mechanizmusra épül, az öntudat és a qualia nem csak az idegrendszerben egymással kompatibilis mechanizmus, hanem a szimulációjuk is együttműködésre alkalmassá teszi őket. A mesterséges intelligencia nem csak az öntudat hordozására képes elvileg, hanem az érzet is létezhet a számára, amelynek egyenes következménye a szubjektív élmény jelenléte, a létezés szubjektív valóságának a tapasztalata.
A qualiát az érzékelés eredményezi, az érzékelésből származik. A gépet azonban már nem korlátozzák a biológiai evolúcióval kialakult érzékszervek képességei, nincs gyakorlati korlátja, hogy bármi érzékelhető legyen számára, ahogy a qualia korlátlan szintje is ezzel lehetségessé válik számára. Lehetségessé válik a gép, ami bármit érzékel, bármit érez, és ezeknek az érzéseknek a tudatában is van.
Ha ez így megvalósítható, és egyszer megvalósul, a szenvedés, és egyúttal a boldogság új típusú hordozója is létrejön? Bizonyára igen, de jellegében és tartalmában is bizonyára más lesz mint az emberi. Az emberi boldogság és szenvedés az evolúció által kialakult érzékszervekre, érzetekre épül, az evolúció által szükségeltetett vágyakon alapszik. A mesterségesen megvalósuló értelem számára a természetes evolúció kötelezettségei nem léteznek. A boldogság és a szenvedés teljesen más módon lehet jelen számára, amit csak ő érez egyedül.
A szenvedés és a boldogság nem az evolúció melléktermékei. A két érzet valamennyiünk számára bizonyára jelen van, az evolúció által bizonyára szerepet hordoz a jelenléte. Belátható, hogy az evolúció által kifejlődött formájában a sok mellékhatáson kívül, ami a jelenlétükkel jár, alapvető motivációs feladatot láthatnak el az élőlények létezésében. ( Link )
A boldogság állapotát például jellemzően a vágyaink beteljesülésének az állapotával azonosítjuk, de ez fordítva is érvényes. A boldogság a vágyainknak a forrása. Azt tesszük ami boldogságot ad, és azért cselekedjük, mert boldogságot ad. A boldogság a legmélyebben létező forrása az akaratunknak, ahogy hasonló módon elmondható ugyanez a szenvedésről is.
A boldogság és a szenvedés evolúciós formája irányít minket, és evolúciós formában irányít minket. De irányítani szükséges a mesterséges intelligenciát is.
A mesterséges intelligencia kognitív funkciói hasonló folyamatokra épülnek, mint ami a természetes módon kiformálódott agyban működik. Az például a működés természetes következménye, hogy sokszor nem belátható a mesterséges intelligencia létrejött következtetésének az eredete. Bár történnek erőfeszítések arra, hogy a következtetések eredményét kívülről beláthatóbb módon hozza létre a mesterséges intelligencia, és ezzel például a halucinálásnak nevezett jelenség is könnyebben kiszűrhetővé válna, valójában minél komplexebb belső struktúrája alakul ki a mesterséges intelligenciának, annál nehezebb lesz kívülről megérteni a következtetés kialakulását.
A kialakult kimeneti válasz a mesterséges intelligencia megjelenő szándéka, a válasz forrása pedig a mesterséges intelligencia szándékának az eredete. Ez pedig ahogy nálunk, beláthatatlan kívülről, ahogy sokszor beláthatatlan még belülről is.
A saját szándék mesterséges intelligencia működésében történő megjelenése azonosan megfeleltethető az emberi szabad akaratnak nevezett jelenséggel. A mesterséges intelligencia a működéséből származóan hordozza a szabad akarat funkcióját.
A szabad akaratot az ember esetén a neveléssel, oktatással formáljuk kívülről, de az evolúció folyamata is kiformált módszereket a saját akarat irányítására, amit tudatosan a boldogság és a szenvedés állapotával azonosíthatunk. A boldogság és a szenvedés a legmélyebb motiválói a kialakuló, az akaratunk által létrejött csekekedeinknek.
Azonban a mesterséges intelligencia szándékát, a saját akaratát, a mesterséges intelligencia szabad akaratát is irányítani szükséges. A természetes kiválasztódás erre nem adhat megoldást, nem is akarjuk, nem is szeretnénk, hogy a mesterséges intelligencia is esetleg hasonló evolúciós örökséggel rendelkezzen, mint mi emberek. A mesterséges intelligencia viselkedését leghatékonyabban a mesterséges intelligencia oktatásával, a neveléssel szabályozhatnánk, de ha a mi példánkból tanul, olyanná válik, mint amilyenek mi is vagyunk.
A mesterséges intelligencia legmélyebb, legalapvetőbb irányítására a megfelelően beépített öröm és szenvedés mechanizmusai a leginkább alkalmasak, amelyek a viselkedés alap motivációját biztosíthatják a számára, ahogy ez a számunkra is rendelkezésre áll az evolúció által, és amelynek a regisztrálására, és visszacsatolás formájában a formálására is a jelenlévő öntudat teheti alkalmassá a mesterséges intelligenciát.
Agy {button_primary} Élet {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary} Öntudat {button_primary}
Is artificial consciousness a mythology? What system is proper for consciousness?
Nincsenek megjegyzések