Ahogy az emberi faj globálissá vált a Földön és az emberiség egyre inkább összekapcsolódott rendszert alkot, a számunkra megjelenő veszélye...
Ahogy az emberi faj globálissá vált a Földön és az emberiség egyre inkább összekapcsolódott rendszert alkot, a számunkra megjelenő veszélyek is az emberi faj egészét érinthetik, és akár az egész globális emberi társadalom létezését veszélyeztethetik. És ahogy az emberi faj képességei is egyre inkább fejlődnek, úgy az emberiséget veszélyeztető veszélyek között is egyre több az olyan, amelyeket mi magunk okozunk magunk számára.
Az emberi faj megjelenésének kezdetén az emberi populáció kis mérete jelentette a legnagyobb kockázatot a fajunk fennmaradásra, ahogy genetikai bizonyítékok alapján talán voltak is olyan időszakok, amikor konkrétan a kihalás szélére sodródott az emberiség. Az okok ismeretlenek, de egy alacsony számú populáció esetén már kis csökkenés is okozhat kihalást.
Manapság már teljesen más a helyzet. A populációnk, és az ezzel járó összegyűlt tudásunk növekedése által a veszélyek jellege is megváltozott. A megjelenő veszélyek közvetlenül már kevésbé a fajunk kihalását veszélyeztetik, helyette sokkal inkább az emberi társadalom létezésére hatnak, társadalmi elsorvadást okozhatnak, és akár teljes társadalmi összeomláshoz vezethetnek. Azonban a társadalmi elsorvadás és összeomlás, amikor a társadalom, mint organizmus komplexitása csökken, a társadalom egyre kisebb hatékonysággal működik, míg végül felbomlik és megszűnik létezni, ugyanúgy veszélyes az emberi faj létezésére is, hiszen a következménye az emberiség képességeinek csökkenése, az ebből származó populáció csökkenés, ami elvezethet akár a kihaláshoz is.
Az emberiség azonban a számára rendelkezésre álló és jelenlévő intelligenciája által, és a felhalmozódó ismeretei segítségével problémamegoldó faj. A történelmünk igazolja, hogy amikor jelentkeznek is számunkra veszélyek, amelyeket egyre inkább mi magunk is okozhatunk, tehát elkerülhetőek lennének de jellemzően a pillanatnyi előnyök miatt nem akarjuk, vagy egyszerűen tudjuk előre látni ezeket, amikor már elkerülhetetlenül veszélyt jelentenek, az irányított evolúciós alkalmazkodás segítségével egyre inkább képesek vagyunk elhárítani, a létezésünket fenntartani, és tovább fejlődni.
Érdemes lehet az emberiségre néző veszélyeket két kategóriába sorolni, mint relatív veszélyek, amelyek a jelenlegi fejlődésünket meghatározó irányított evolúciós alkalmazkodás által megoldható veszélyek, és mint abszolút veszélyek, amelyekre, ha van olyan, a növekvő ismeretek és az ebből származó irányított evolúció nem ad megoldást, következményszerűen társadalmi összeomlást okoznak, és akár a fajunk kihalását is eredményezhetik.
Vegyük sorra a jelenleg általunk belátható veszélyeket, és próbáljuk meg a relatív és abszolút kategóriák szerint felmérni a hatásukat.
Éghajlatváltozás
A jelenkori éghajlatváltozás kétségtelenül az emberi tevékenység következménye, bár az emberiség - még a globális létezése előtt - már találkozhatott klímaváltozásokkal, sőt klímaváltozás okozhatta már az emberiség elterjedését is a Földön. Habár jelenleg még nem vagyunk olyan eszközök birtokában, amelyek lehetővé tennék a földi klíma szabályozását, tehát ha egyszer az éghajlatváltozás elindult, még akkor sincs lehetőségünk a változást megállítani, ha az előidéző okokat csökkentjük vagy megszüntetjük, - ahogy ez a jelenség például jól látható az északi és déli féltekén a beérkező napenergia és a téli és nyári napforduló utáni hőmérséklet változás során - az éghajlatváltozáshoz két módon is alkalmazkodni tudunk.
Az egyik módszer a hagyományos, általánosan alkalmazható és alkalmazott népvándorlás. A népvándorlás, ahogy mindig is, társadalmi feszültségekkel jár, de ezek objektív, elkerülhetetlen módon nem okoznak társadalmi összeomlást, megfelelő társadalmi intelligenciával a megjelenő problémák nyilvánvalóan kezelhetők. Mi, emberek, mindannyian, ha nem is egyformák, de azonosak vagyunk. Nyilvánvalóan a migráció kihasználható politikai célokra, amivel a vezetőink élnek is, ez azonban bizonyosan nem kell, legalább a befogadó társadalomban, hogy társadalmi összeomláshoz vezessen.
A klímaváltozáshoz alkalmazkodhatunk a tudomány és technológia fejlődésével, valamint életmód-változással, tehát az irányított evolúció segítségével is, amely megfelelő védelmet biztosíthat a változó éghajlat következményeivel szemben. Az emberiség fejlődése során egyre függetlenebbül élünk a környezetünk állapotától, és éppen ez a fejlődés tette lehetővé, hogy gyakorlatilag bármilyen földi éghajlati körülményhez alkalmazkodhassunk, és bármilyen földi éghajlati körülmények között létezhessünk.
Az éghajlatváltozás bizonyosan relatív veszélyt jelent az emberiségre.
Bioszféra komplexitásának csökkenése, tömeges fajkihalás
A földi bioszféra már többször átesett tömeges fajkihaláson, amely éppen most is zajlik, és aminek bizonyosan az emberi tevékenység az okozója. Olyan mértékben alakítjuk át globálisan a földi környezetet, amihez a természetes evolúció nem rendelkezik elegendő sebességgel, hogy alkalmazkodni tudjon. Ha a környezet változásának a sebessége nagyobb a természetes evolúció által lehetséges alkalmazkodás sebességénél, az szükségszerűen a bioszféra mennyiségének és komplexitásának csökkenéséhez, tömeges fajkihaláshoz vezet.
Az aktuálisan rendelkezésre álló potenciális képességeink segítségével azonban az emberi fajra már nem jelent szükségszerűen hasonló katasztrófát a biodiverzitás csökkenése. A biológiai életünk fenntartásához egyre kevésbé vesszük igénybe a bioszféra hozzájárulását, egyre inkább a humánszferában élünk, és ez a függetlenedési folyamat a tudományos-technikai fejlődésünk során tovább folytatódni fog. Például azok a növény- és állatfajok, amelyeket a létezésünk fenntartására használunk, már most is képtelenek lennének emberi közreműködés nélkül, természetes körülmények között fennmaradni. A bioszféráról való leválásunkat az is jól mutatja, hogy az általunk tartott haszonállatok tömege lényegesen meghaladja a természetes módon létező többsejtű szárazföldi állatvilág tömegét, nem is beszélve az emberiség együttes tömegéről.
A tömeges fajkihalás már zajlik, de mindezideig alapvetően nem befolyásolta a humánszféra létezését, és az ismereteink növekedésével, a tudomány és a technológia fejlődésével a tömeges fajkihalás emberiségre ható veszélye tovább csökkenthető, gyakorlatilag semlegesíthető. Ha az irányított evolúció által létrejövő alkalmazkodás sebessége nagyobb, mint a környezeti változások sebessége, van esélyünk a fennmaradásra, sőt, a további fejlődésre.
A tömeges fajkihalás relatív veszélyt jelent az emberiségre.
Erőforrások kimerülése
Az erőforrások kimerülésével folytonosan szembenéz az emberi társadalom. Mivel az emberiség az intelligenciája által eltávolodott a bioszféra egyensúlyt eredményező természetes folyamataitól, az erőforrások felhasználása sem vezet egyensúlyra az emberiség működése, az emberi tevékenység során.
Mindig feléljük az erőforrásokat, és jellemzően mindig találunk újakat a fejlődésünk folytatásához. Természetesen láthatunk példákat arra is, amikor az erőforrások kimerülése társadalmi összeomláshoz vezetett, ahogy ez például a Húsvét szigeteken is történt, ahol vallási-szociális okokból hatalmas méretű kőszobrokat állítottak, és valószínűleg amelyek szállításához felhasználták a rendelkezésre álló fákat, mindaddig amíg azok elfogytak a szigeten, és a társadalom a fáktól való függése következtében összeomlott, és elvándorlás és/vagy kihalás következett be. A Húsvét szigetek társadalma azonban bizonyosan kicsi volt, az élőhely nem rendelkezett helyettesítő erőforrással, illetve a tudományos-technikai fejlettség sem tette lehetővé a kimerülő erőforrás megújítását vagy alternatíva találást. A vallási-szociális motiváció pedig túl erős volt a veszély felismeréséhez.
Most valahol ott tartunk, mint a Húsvét szigetek társadalma. Egyre gyorsabban feléljük a megújuló erőforrásainkat, és egyre több erőforrást használunk fel egy zárt rendszerben, fenntarthatatlan életmódot folytatunk. De a hatalmasra növekvő emberiségnek nemcsak a fogyasztása növekvő, hanem az összegyűlt tudása és az intelligenciája is. Már lényegesen jobban értjük a környezetünket. Még ha megelőzni, az emberi természetünk miatt, nem is tudjuk a problémákat, de felismerni egyre inkább képesek vagyunk, és alkalmazkodni is, ha nem is egyensúlyi módon, sokkal hatékonyabban tudunk az elődeinknél.
Az igaz, hogy zárt rendszerben élve az anyagi erőforrások korlátozottak és kimerülnek, de a zárt rendszer egyúttal azt is jelenti, hogy az anyagi környezet csak átalakul, nem pedig megszűnik létezni. A tudásunk növekedésével az átalakuló erőforrásokat is újból képesek lehetünk felhasználni, és korábban erőforrásként nem használ újakat is képesek lehetünk alkalmazni. Az erőforrások rendelkezésre állása gyakorlatilag csupán technológiai problémája az emberiségnek.
Az erőforrások kimerülése relatív veszélyt jelent az emberiségre, amit csak a populáció túlságosan gyors növekedése, a rendelkezésre álló és alkalmazott ismeretekkel nem arányos túlnépesedés veszélyeztethet.
Túlnépesedés
A túlnépesedés veszélye valójában viszonylagos kockázat, ami a populáció mérete és a rendelkezésre álló erőforrások arányának a mértéke, amely nyilvánvalóan viszonylagos. Nyilvánvalóan a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberiség mérete nem érhette volna el a nyolc milliárdot, ahogy bizonyára intenzívebb élelmiszertermeléssel és hatékonyabb ipari termeléssel az eltartható emberiség mérete sokkal nagyobb is lehet.
Továbbá megfigyelhető az ellentmondásos, de magyarázható összefüggés, hogy az életszínvonal növekedése kontraproduktív módon az emberiség esetén a populáció növekedésének a lassulását eredményezi. Ha a tendencia folytatódik, egy generáción belül elérjük az emberiség lélekszámának egy olyan, legalábbis lokális maximumát, amikor a csökkenést nem valamilyen hátrányt jelentő káros változás, járvány, háborúk okozzák.
Mindig, mert csak ahhoz tudjuk viszonyítani, a jelenlegi képességeink alapján értékeljük az emberiség méretét, és az igaz, hogyha minden ember azon a szinten fogyasztana mint a fejlett országok, a jelenlegi eszközeinkkel rendelkezésre álló erőforrások kevésnek bizonyulnának, de nem csak a lemaradt társadalmak fejlődnek fogyasztásban és méretben, de a jelenlévő korlátok, és maga fejlettség szintje is mérsékelhetik a növekedés sebességét, miközben az ismereteink fejlődése támogathatja a meglévő növekedést.
A népesedés növekedése relatív veszélyt jelent az emberiségre.
Háborúk, agresszió
Kétségtelen, hogy egymás elpusztítása az emberiséggel egykorú szokásunk, ugyanakkor az emberi faj, mégha gyakran feszültségekkel is teli, de rendkívül szociális életformát folytat. Például figyelembe véve az életmódunkat és a kapcsolati sűrűséget, a nagyvárosi életforma az időnként fel-fel bukkanó, de minden esetben csak korlátosan érvényesülő erőszak mellett is csak úgy lehetséges, hogy ösztönösen, és a szocializáció következtében is, egymáshoz alkalmazkodó életmódot folytatunk.
Tény, hogy az irányított evolúciós fejlődésünk során létrehoztunk olyan eszközöket is, fegyvereket, amelyek használata katasztrofális hatással lenne az emberi társadalmakra, ezidáig azonban elkerültük a katasztrófát, mert talán képesek vagyunk belátni, hogy ezeknek az eszközöknek a használata, minden résztvevő vagy akár a nem is résztvevő oldalon, totális társadalmi összeomlással is járhat. Ezeknek a fegyvereknek a valós szerepük sokkal inkább az elrettentés mint a gyakorlati használat, de az is inkább csak a hasonló kategóriájú ellenfél irányába, mert láthatóan egy hasonló válaszcsapás veszélye nélkül sem alkalmazzuk ezeket a fegyvereket a háborúkban.
Mindezideig elkerültük a tömegpusztító fegyverek általi katasztrófát, annak ellenére, hogy ezek többsége autokratikus irányítás alatt állnak. Úgy látszik a jelenlévő életösztön képes felülkerekedni a minden-mindegy attitűdön még autokraták esetében is. A hosszabb távon zajló társadalmi szociális fejlődés pedig, elsősorban a nagyobb eredményessége miatt, a demokratikus berendezkedést preferálja, márpedig a demokratikus berendezkedés alapvető módon elősegíti a konfliktusok kezelését, a kooperáción alapuló viselkedést, ahogy nehezen találni példát demokratikus berendezkedésű társadalmak közötti háborús konfliktusokra, és a demokrácia, ha időnként instabilnak is tűnik, rendelkezik alkalmas mechanizmusokkal, amelyek képesek a kialakuló feszültségek csökkentésére, levezetésére.
A háborúk és agresszió, különösen az irányított evolúciós fejlődésünk által egy globálissá váló társadalomban, valójában relatív veszélyt jelent az emberiségre.
Természeti katasztrófák, beleértve a természetes vagy akár mesterséges járványokat is
A természeti katasztrófákkal kapcsolatos ellenálló képességünk különösen eredményesen fejlődik a felgyülemlő tudásuk következtében. Nem csak képesek vagyunk ezeknek a katasztrófáknak a hatásait egyre inkább csökkenteni, egyre felkészültebben tudunk szembenézni velük, de akár egyre inkább a megelőzésre is alkalmasabbá válunk. Természetesen egy vulkánkitörés vagy extrém időjárási esemény nem elkerülhető, de az akár globális hatása is előrejelzéssel és felkészüléssel jelentősen csökkenthető. Egy globális katasztrófát okozó aszteroida becsapódása is a technológiai fejlődésünk következtében megelőzéssel egyre inkább elkerülhetővé válik. Járványok kirobbanása bármikor megtörténhet, még akár mesterségesen előidézve is, de a járványok kezelésével kapcsolatos tudásunk is egyre inkább fejlődik, és ha a társadalom - hozzá jutva a valóságos ismeretekhez - nem áll ellen a tudományos módszereknek, bármilyen pandémia hatékonyan, és egyre hatékonyabban kezelhetővé válik.
A természeti katasztrófák, beleértve a természetes vagy akár mesterséges járványokat is, egyre inkább relatív veszélyt jelentenek az emberiségre.
Az irányított evolúció által jelentkező veszélyek
Az irányított evolúció az emberiség fejlődésének a módja. Az irányított evolúció formája alapvetően a tudományos-technológiai fejlődés, amely társadalmi, szociális-politikai változásokkal is jár.
A fejlődést előidéző irányított evolúció is okozhat azonban, kifejezetten gyorsan, akár előre nehezen látható közvetlen, direkt ható állapotokat, amelyek veszélyekkel járhatnak az emberiségre nézve. Számtalan példát lehet hozni az ilyen jellegű, a fejlődésből eredő környezeti változásokra a korábban említett éghajlatváltozástól kezdve az atomfegyverek birtoklásán át a szociális média egyénre és a társadalomra is ható veszélyéig. Ezek a direkt módon, közvetlenül ható, a fejlődés által okozott veszélyek közül a legtöbb azonban jellemzően könnyebben elhárítható, vagy elhárítható lenne, feltételezve, hogy felismerjük a veszélyt, legalább úgy, hogy egyszerűen vagy nehezen, de nem csinálnánk a veszélyt okozó tevékenységet.
Elvileg az irányított evolúció az alkalmazkodásunkat szolgálja a változó környezeti feltételekhez, azonban - a természetes evolúció működéséhez meglepő módon hasonlóan - gyakorlatilag az előrelátó alkalmazkodásra - különösen, ha pillanatnyi érdekekkel is ütközne az előrelátás által megkövetelt változás - jellemzően alkalmatlan a természetes evolúcióval kialakult emberiség. Az intelligenciánk problémamegoldásra és nem probléma elkerülésre tesz inkább minket alkalmassá.
Az emberiség sorsát - beleértve az irányított evolúció folyamatát - a történelemben a pillanatnyi előny, az aktuális haszon irányítja, nem pedig a racionális belátás által létrejövő jobb lét. A jobblét jellemzően csupán következménye lehet a fejlődésnek.
A jobblét fejlődése, az általános életszínvonal emelkedése sokáig nem is volt a jellemzője az irányított evolúciós fejlődésünknek. Az eszközeink fejlődtek, az életmódunk változott, de az általános életszínvonala az emberiségnek alig emelkedett.
Ez a jelenség csupán az ipari forradalom után változott meg, amikor a termelés hatékonysága olyan mértékben növekedett, hogy szükségessé vált, haszon által jelentkező érdek fűződött hozzá, hogy a profitot jelentő megtermelt áruk valamilyen módon tulajdonosra is találjanak, a profit pedig csak olyan módon növekedhetett általánosan és folyamatosan, ha a jövedelmek is általánosan nőttek.
A jövedelmek növekedése pedig önmagától előidézi az életszínvonal emelkedését, és természetesen a profitot növelő túlfogyasztást is, valamennyi konzekvensen együtt járó következményével együtt.
Az emberiség által jelenleg véghezvitt irányított evolúció, ahogy a természetes evolúció is, vezethet vakvágányra, alkalmatlan fejlődésre, egy adott körülmények közötti alkalmatlan változatra. A természetes evolúció ilyen jellegű következménye a fajkihalás. Az irányított evolúció ilyen jellegű következménye is lehet a kihalás, de az irányított evolúció sokkal inkább alkalmas a korrekcióra is.
A jelenlévő intelligencia általában lehetővé teszi a korrekciót, kivéve abban az esetben, ha a fejlődés folyamatában fennálló aktuális előny egy jövőbeli hátrányhoz vezet. Ebben az esetben a fejlődés során érvényesülő előny egyre távolabb visz a fennmaradást lehetővé tevő állapottól, egyre nagyobb változást feltételez és igényel a korrekcióhoz, azaz pozitív visszacsatolás érvényesül a problémát okozó rendszerben.
Aktuális példa hasonló jellegű jelenségre a szénhidrogének használata a közlekedésben. Jelenleg a szénhidrogén alapú közlekedés akkora közvetlen haszonnal jár - nem csak céges, de az adókon keresztül társadalmi szinten is -, hogy a pillanatnyi érdek, különösen ha a társadalomirányítás is haszonélvezője a pillanatnyi érdeknek, figyelmen kívül hagyja, akár tagadja a szakmai-tudományos tényeket, és ennek következtében egyre nehezebben helyrehozható környezeti károk keletkeznek.
A szénhidrogének folytatólagos használata azonban alapvetően nem fejlődés jellegű változás. A tudományos-technológiai fejlődés képes felülírni a pillanatnyi érdeket, amikor már a szénhidrogének használatából származó haszon kisebb, mint a fejlődés által létrejövő alternatívákból származó profit. Ezt a folyamatot láthatjuk a közlekedés elektromos átállása során. A folyamat nem egyszerű, de figyelembe véve a közlekedés-gazdaság méretét, kifejezetten gyorsan zajlik.
Más helyzet azonban, amikor a fejlődésből származó aktuális előny vezet jövőbeli hátrányhoz. Az ilyen fejlődés, mivel pozitív visszacsatolás jellegű, abszolút veszélyt jelenthet az emberiség számára. Találhatunk-e ilyen jellegű fejlődést, amellyel láthatólag szembe kell néznie az emberiségnek?
Tehát olyan fejlődésjellegű folyamatot kell keresnünk, amelynek következménye hátrányos változás, és ez a hátrányos változás nem gyengíti a fejlődésjellegű változást, tehát nem jár negatív visszacsatolással, esetleg a fejlődés fennmaradása inkább erősíti a hátrányos változást, tehát pozitív ebben az irányban a visszacsatolás jellege.
Gazdasági növekedés által motivált fogyasztás
A növekedés a cégek túlélési formája. Tipikus megállapítás, hogy ami nem növekszik a gazdaságban, az előbb-utóbb elhal. A cégek, és az egész gazdaság, növekedés orientált, ahogy jól látható ez a jelenség a tőzsdei értékelésben is.
A növekedés realizálásához azonban a megtermelt árut meg is kell vásárolni, tehát olyat kell gyártani, amire igény van, vagy akár csak igényt lehet teremteni.
Érdemes hangsúlyozni a növekedés pozitív velejáróját, a növekedés jellemzően folytonos innovációt is igényel, ami - a természetes evolúcióhoz hasonlóan - fejlődést eredményez.
Érdemes ugyanakkor hangsúlyozni a gazdasági növekedés negatív velejáróját is, a fogyasztás mesterségesen generált, nem hasznos vagy akár nem valóságos igényt kielégítő motivációs jellegét. A növekedés, a pillanatnyi előny, az aktuális haszon előidézi a valójában szükségtelen fogyasztást és a túlfogyasztást is, ami pozitív visszacsatolást hoz létre egy hosszabb távon fenntarthatatlan irányban. A növekedés szükséglete és a velejáró fogyasztás növekedése pedig akár gyorsabb környezeti változást is okozhat, mint amihez az aktuális irányított evolúció alkalmazkodni képes, aminek a következménye bizonyosan a társadalmi sorvadás, és akár társadalmi összeomlás is bekövetkezhet.
A kényszerű növekedés motiválta fogyasztás abszolút veszélyt jelenthet az emberiség fennmaradására.
Mesterséges intelligencia alkalmazása és elterjedése következtében fellépő populáció csökkenés
Az emberi populáció csökkenésre láthattunk példát az életszínvonal növekedésével összefüggésben. A népességfogyás azonban sokkal inkább - meglepő - velejárója, mint következménye az életszínvonal növekedésnek. Az életszínvonal emelkedése nem lehet természetes előidézője a népességfogyásnak, önmagában a magasabb életszínvonal nem okozza az utódvállalás csökkenését, ahogy a természetes evolúció esetén a magasabb életszínvonal érthető következményként éppen hogy több utódot eredményez, tehát természetes módon a populáció növekedés lenne a pozitív visszacsatolás iránya. Az utód felnevelésével kapcsolatos áldozatok és a vele járó életszínvonal-csökkenés azonban, különösen ha az utód létezése nem jár jövőbeli előnnyel és a természetes evolúcióval kialakult ösztönöket képes felülírni a jobb lét kényelme, racionálisan érthetővé teszi az emberi társadalom esetén a népességfogyást.
Az emberi fajnál az életszínvonal változása nem természetes módon korrelál a populáció nagyságának változásával, de a csökkenés irányába ható összefüggés nem pozitív visszacsatolása, nem az oka az életszínvonal emelkedésnek. Maga az aktuálisan fennálló pozitív visszacsatolás nem az életszínvonallal kapcsolatos, hanem valójában a populáció meginduló csökkenésének a generált hatása. Egyáltalán nem elképzelhetetlen olyan szociális szetting, ahol a magasabb életszínvonal több utódot eredményez az emberi társadalom esetén is.
Vizsgáljuk meg a mesterséges intelligencia elterjedésének az összefüggését a népességre. A mesterséges intelligencia, ahogy eddig valamennyi technológiai fejlődés, emberi munkát takarított meg, tett hatékonyabbá, és egyúttal feleslegessé. Korábban azonban jellemzően a felszabaduló emberi erőforrás, egy rövidebb átmeneti időszak után, talált más feladatokat, amit a felesleget előidéző technológiai fejlődés nem volt alkalmas betölteni. A mesterséges intelligencia alkalmazása ilyen szempontból azonban más helyzetet eredményez.
A mesterséges intelligencia fejlődése a kognitív és manuális területeken is egyre inkább képes helyettesíteni az embert. A mesterséges intelligenciát alkalmazó cégek termelési hatékonysága növekszik, valamint még az által is növekszik a profit, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásával kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség a hatékonyság növeléséhez. Mivel emberi munkahelyek vesznek el, a kieső személyes jövedelem miatt az általános életszínvonal csökken, a társadalom utód-eltartási képessége is redukálódik. Tehát a fejlődés következménye a cégek profitjának növekedése, és ez az előny haszna előidézi a társadalom csökkenését, ami pozitív visszacsatolást eredményez a populáció csökkenésének irányába.
A társadalmi összeomlás a pozitív visszacsatolás miatt következményszerű, de a természetes módon kialakuló pozitív visszacsatolás nem elkerülhetetlen, ha társadalom-tudatos módon, kényszerített szabályozás segítségével mégsem jön létre az életszínvonal csökkenés, akár az életszínvonal fennmaradását a populáció fennmaradásához lehetne kötni.
Ahogy a marxi hibásan felismert előrejelzés is igazolja, a munkások kizsákmányolása már az ipari forradalom korábbi időszakában is belátható módon nem vezetett fenntartható profit növekedésre, inkább a fizetőképes kereslet szándékolt növelése vezetett el a fenntartható profit növekedéshez, ami az ésszerű belátás által elkerülhetővé tette a társadalmi összeomlást, és csak a kevésbé fejlett társadalmak mentek át forradalmakon. Hasonlóképpen a mesterséges intelligencia ipari forradalma is racionálisan belátható módon felismerhetővé teszi, hogy a pillanatnyi profit érdek hosszabb távon, a fizetőképes kereslet csökkenése miatt, profit csökkenéshez vezethet.
A mesterséges intelligencia fennálló hatását azonban az is befolyásolja, hogy a fizetőképes kereslet nem csupán a jövedelmek csökkenése miatt csökken, hanem egy pozitív visszacsatolás által a populáció csökkenése következtében is, hiszen a természetes reakció az életszínvonal csökkenésre ebben az esetben az utódokról történő lemondás. Az emberi társadalom könnyen beleeshet egy olyan változási spirálba, hogy a csökkenő populáció miatt még inkább szükségessé válik az emberi munkaerő helyettesítése mesterséges intelligenciával, ami az életszínvonal csökkenésen áteső réteg utódvállalási hajlama csökkenése, és az életszínvonalt megőrző, de még akár az életszínvonalat növelő réteg utódvállalási hajlama csökkenése miatt is csökkenni fog, és egy idő után az emberi társadalmi összeomlása elkerülhetetlenné válik.
A folyamatot még inkább veszélyessé teszi, ha a profit növekedése fennmarad a populáció csökkenése esetén is, illetve minél tovább megvalósul a profit növekedése a populáció csökkenése mellett, annál nehezebben visszafordítható állapot következik be a társadalom összeomlása és akár a faj kihalása irányában.
A mesterséges intelligencia elterjedésének hatása a populáció csökkenésre abszolút veszélye az emberiség fennmaradásának.
Ha tágabb perspektívából nézzük ezt a folyamatot, akkor viszont felismerhetjük, hogy a folyamat csupán a következménye az evolúció által megvalósuló fejlődésnek, az evolúció folytatólagossága a természetes módon kialakult intelligencia fejlődésének a folytatása a mesterségesen intelligens élet kialakulásának irányába és formájában. A fejlődés megvalósulhat úgy, hogy a biológiai formánk alakul át lépésről lépésre egy cyborg-jellegű formára, ezzel meghosszabbítva és kiterjesztve a személyes létezésünket, de a folyamat sokkal valószínűbb, mert könnyebben megvalósuló formája, ha a csúcs evolúciós forma a mesterséges értelem formájában folytatódik, átvéve a fejlődésnek ezt a szerepét az emberi fajtól.
Az evolúció velejárója az információk (ismeretek) felhalmozása, a komplexitás növekedése, aminek a következménye a csúcs evolúciós forma (legkomplexebb formátum) korlátként jelentkező biológiai jellegének a fokozatos és folyamatos redukciója. Hogy képesek leszünk-e fenntartani önmagunkat és valamilyen szimbiotikus, nem feltétlenül biológiai formában képesek leszünk-e együtt élni a tovább fejlődő értelemmel, az jórészt rajtunk fog múlni, amely létezés fenntartásához valószínűleg szükség lesz a mesterséges intelligencia elterjedésének abszolút veszélyét csökkenteni a populációnk csökkenésére, és a többi abszolút veszélyt is elkerülni, amelyekkel még szembe kell néznie az emberiségnek.
Az emberi fajt alapvetően csak önmaga veszélyezteti.
Ember {button_primary} Evolúció {button_primary} Gazdaság {button_primary} Társadalom {button_primary}
The absolute problem – about the greatest challenge facing humanity
Nincsenek megjegyzések