Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

Classic Header

{fbt_classic_header}
header

A szabad akarat és az öntudat kapcsolata - a Libet kísérlet értelmezése

 Már számos gondolat foglalkozott ezen az oldalon a fejlett idegrendszer két titokzatos tulajdonságával, a szabad akarattal és az öntudat je...


 Már számos gondolat foglalkozott ezen az oldalon a fejlett idegrendszer két titokzatos tulajdonságával, a szabad akarattal és az öntudat jelenségeivel. A gondolatok között a szabad akaratra és az öntudatra is található javasolt modell. Ha ezeken a modelleken keresztül vizsgáljuk meg, hogy hogyan működhet együtt ez a két agyi folyamat, akkor értelmezhetővé válik Libet kísérletének eredménye. 

Az 1980-as években Benjamin Libet agykutató kísérleteket végzett embereken, amelyben azt demonstrálta, hogy az agy már korábban „regisztrálja” a mozdulatokra vonatkozó döntést, mielőtt a személy tudatosan úgy dönt, hogy mozog. 

A kísérletben a látszólag tudatos cselekvési döntéseket az agyon belüli elektromos aktivitás öntudatlan megjelenése előzte meg. Libet kísérletei azt sugallják, hogy az agy öntudaton kívüli folyamatai az akarattal kapcsolatos cselekedetek valódi kezdeményezői, és ezért az öntudat által irányított (szabad) akarat nem játszik szerepet azok elindításában. Ha az öntudatlan agyi folyamatok kezdeményezik egy cselekvés elindítását még mielőtt az öntudatban megjelenik annak végrehajtási vágya, akkor a tudat akaratban kifejeződő ok-okozati szerepe megszűnik.

A kísérlet alapján az öntudatnak látszólag nincs szerepe az akarat működéseben, illetve egyes interpretációk szerint az öntudat csak az akarat kontrolljában játszik szerepet. 

A kísérlet a szabad akarat és az öntudat érvényességi területét hivatott demonstrálni. A kísérletnek ebben a gondolatban történő értelmezéséhez nézzük meg, hogy mi a szabad akaratnak és az öntudatnak a gondolatok között tárgyalt neurológiai modelljének a lényege?

Az akarat felvázolt neurológiai modellje szerint a "szabad" akarat jelensége az agy által összegyűjtött múltbeli tapasztalatok és az aktuális körülmények idegrendszeri állapotokban kifejeződő determinisztikus eredőjenek egyediségéből származik. Az agy által létrehozott akarat determinált, ezért nem szabad, de kívülről nem meghatározható, tehát nem determinálható, azaz látszólag olyan, mintha szabad lenne. 

Az akaratunkat azonban belülről is szabadnak érezzük. Ennek az oka az öntudat közreműködésének szerepe az akarat kialakításában. 

Az öntudat felvázolt neurológiai modellje szerint az öntudat jelensége idegsejtek dedikált globális agyi hálózatának (shadow network) neurális visszacsatoláskent működő aktivitása. Az öntudat mechanizmusa az agy specifikus globális neurális hálózatara épül, ennek a hálózatnak kívülről történő, érzékszervek általi, vagy belülről történő, más idegpályák aktivitása által kiváltott aktivitása. Ennek a globális hálózatnak az aktivitása visszacsatolás jellegű stimulációt eredményez a csatlakozó idegrendszeri struktúrákban. A globális hálózat saját, belső aktivitása belső eredetű ingerlést hoz létre a csatlakozó érzékszervi és motoros struktúrákban, belülről származó stimulációt eredményez a memóriát létrehozó idegrendszeri struktúrák számára, azaz belső kondicionálás általi gondolatokat hoz létre. A folyamat eredménye az öntudat érzete. 

Az akarat jelensége és az öntudat idegrendszeri folyamata eredő (emergent) jelensége az agy idegrendszeri struktúrai működésének, amelyet az idegrendszer rezonancia modellje írhat le alkalmas módon. 

A Libet kísérletben a résztvevő személyek arra lettek kérve, hogy a kísérlet során, egy meghatározott időtartamon belül, nyomjanak meg egy gombot, miközben jegyezzék meg egy időmérő műszer állását amikor meghozták a döntést, hogy megnyomjak a gombot. Eközben a kísérletet vezetők rögzítették a kísérleti személy agyi motoros idegpályáinak aktivitását. 

A kísérlet azt az eredményt hozta, hogy időben először az agyi motoros idegpályák aktivitása jelenik meg, utána jelzi a kísérleti alany, hogy eldöntötte, hogy megnyomja a gombot, és ezután történt a gomb megnyomása. A kísérlet eredménye azt mutatja, hogy a kísérleti alanyok motoros idegrendszeri aktivitása megelőzi a cselekedetre vonatkozó tudatos döntés meghozatalát. A kísérlet eredménye azt mutatja, mintha a cselekedetet nem az öntudat kezdeményezné. 

A kísérlet egyes értelmezései szerint, mivel a tudatos döntés időben megelőzi a cselekedetet, ezért az öntudatnak nem kezdeményező a szerepe, hanem kontroll funkciója van a cselekedet végrehajtása során. Ez az értelmezés ugyan rögzíti az öntudat szerepét a cselekedetek felügyeletében, azonban továbbra sem ad magyarázatot az öntudat szerepére a cselekedet eredetében. Valamint továbbra is kérdés marad, hogy valóban ok-okozati-e a megfigyelt sorrend, tehát valóban képes-e az öntudat a kísérlet során mért, fennmaradó időben kontroll funkciót ellátni a motoros funkció felett, vagy csak egy nem okozati sorrendjét látjuk az agyban zajló eseményeknek. 

Mintha az öntudatnak csak a cselekedeteink felügyeletére lenne potenciális lehetősége, de az öntudat nem játszik szerepet a cselekedeteink kezdeményezéseben. Azonban a felügyelet is csak potenciális, mert a kísérlet nem terjed ki a megjelenő motoros akciós potenciál tudatos gátlásának vizsgálatára. 

A kísérletnek további, más feltételezésekre épülő értelmezései is léteznek. 

Kíséreljük meg értelmezni a kísérletet a gondolatok között felvázolt, az agy szabad akaratra és az öntudatra vonatkozó neurológiai modelljével. 

A korrekt értelmezéshez figyelembe kell venni, hogy a kísérlet valójában akkor kezdődik, amikor a kísérleti alanyoknak a kísérletet vezető személy elmondja, megtanítja, hogy mi lesz a feladatuk. 

A feladat az, hogy egy bizonyos időtartamon belül bármikor megnyomjanak egy gombot, miközben jegyezzék meg egy képernyő ábráját, amikor a gomb megnyomásának a döntését meghozták. A feladat tanulása során a kísérleti személy nyelvi úton közvetített információkat szerez, rögzít a memóriájában az öntudat közreműködésével. Az öntudat által támogatott tanulás pre-kondícionálja, feltételes reflexeket alakít ki a megfelelő agyi területeken. 

A konkrét feladat az, hogy a kísérleti személy egy bizonyos időtartamon belül, előre nem meghatározott pillanatban nyomja meg a gombot. Mivel a gomb megnyomása az időtartamon belül nem kötődik a tudatot igénylő feltételhez (a feladat szerint bármikor), a kísérleti személy ezt a körülményt is megtanulja. 

A kísérlet a kísérlet gyakorlati elvégzésével folytatódik. A kísérleti személy a megtanult módon, a megfelelő idegrendszeri struktúrák pre-kondíciójával hozzálát a feladat elvégzéséhez. Fontos figyelembe venni, hogy a kísérletnek ebben a fázisában a kísérleti személynek mi a feladata, mit csinál. A kísérleti személy öntudatának már nincs meghatározó, aktív szerepe a megtanult feladat, egy gomb bármikor történő megnyomásának végrehajtásában. A nyomjon meg egy gombot bármikor nem igényel tudatos kontrollt, erre minden bizonnyal megvannak a megfelelő idegrendszeri struktúrák, amelyek az ilyen jellegű, feltételhez nem kötött feladatok elvégzéseben közreműködnek, és amelyeket a tanulási fázisban az öntudat segítségével pre-kondicionált a kísérleti személy. 

A kísérleti személy pre-kondícionáltan megnyomja a gombot. A kísérlet szerint a kísérleti személy feladata, hogy ismerje fel, hogy mikor kerül a tudatába a gomb megnyomásának szándéka. Azonban ezen értelmezés szerint a tudat valójában nem kezdeményezi a cselekedetet, azt egy pre-kondicionált mechanizmus hozza létre, hanem felismeri, hogy a cselekedethez tartozó pre-kondicionált agyi folyamat zajlik. A jelenség olyan, mintha egy szabad jellegű akarat működne. 

Ez az értelmezés megfelelően magyarázza a megfigyelt események sorrendjét. Ezen értelmezés alapján a kísérletnek a végrehajtási fázisában az öntudatnak még a felügyelet sem a dedikált szerepe, hanem mintegy visszacsatoláskent (öntudat) működik as elvégzett feladat idegrendszeri struktúrai aktivitása során. 

Hogyan zajlik tehát az idegrendszernek a kísérletet érintő struktúrainak az aktivitása a kísérlet folyamán, és hogyan működik az akarat és az öntudat általunk javasolt működési mechanizmusa a kísérletben? 

A kísérletet vezető személy nyelvi és egyéb eszközök segítségével, és a kísérleti személy öntudata közreműködésével információt tanít meg, rögzít, programoz bele a kísérleti személy megfelelő agyi struktúraiba. Az öntudat a visszacsatoláson alapuló működési módján keresztül aktív támogatója ennek a folyamatnak. A kísérlet végrehajtása során a kísérleti személy a megtanult, beprogramozott feladatot hajtja végre a megfelelő idegsejt struktúráknak egy belső idegi trigger általi, a tudatot nem igénylő aktiválásával. A megtanult idegrendszeri, és a hozzá kapcsolódó motoros folyamat lezajlik. Eközben a kísérlet feladatát végrehajtó idegrendszeri struktúra aktivitása bekapcsolódik az öntudat jelenségét létrehozó globális neurális hálózat aktivitásába, miközben a globális struktúra aktivitása visszahat, és visszacsatolást eredményez. A kísérleti feladat végrehajtása az öntudat részévé válik. 

Ebben a fázisban, és ha elegendő idő áll rendelkezésre, az öntudat globális idegstruktúrái segítségével más idegpályák aktivitása is hatással lehet a kísérletben résztvevő idegpályák aktivitásra, az öntudat működésen keresztül potenciális lehetőséggel rendelkezik az agy a beavatkozásra, és a cselekedet módosításara a már korábban pre-kondicionált, aktuálisan aktív idegpályák működésének hatása által. Az akarat szabad illúziója jelenik meg a folyamat által. 

A felvázolt működési mechanizmus a javasolt modellre épülve értelmezhetővé teszi a Libet kísérlet megfigyelési eredményeit. Az öntudat, az öntudat jelenségét eredményező globális visszacsatolási hálózat aktivitása - a felvázolt modell szerint - az idegrendszer programozásában, az akarat kialakításában játszik szerepet. Az akarat - az agy által összegyűjtött múltbeli tapasztalatok és az aktuális körülmények idegrendszeri állapotokban kifejeződő determinisztikus eredője - és az öntudat - idegsejtek dedikált globális agyi hálózatának neurális visszacsatoláskent működő aktivitása - dinamikus kapcsolatban áll egymással. Az öntudat jelenségét létrehozó idegrendszeri hálózat közreműködik az idegrendszer kondícionálásában. A visszacsatolás által segíti, más idegpályák aktivitásának közvetítése által módosítja, formálja az idegpályák korábbi kondíciók által is determinált aktivitását, a pszeudo-szabad akaratot, miközben a visszacsatolás létre hozza az öntudatot, a belső érzet jelenségét.

Agy {button_primary}  Szabad akarat {button_primary}  Öntudat {button_primary} 

The relationship between free will and consciousness - interpreting the Libet experiment

Nincsenek megjegyzések