Thomas Nagel filozófus eredeti esszéjében az anyagi világból származó szubjektum létezését elemzi a denevér példáján keresztül vizsgálva a...
Thomas Nagel filozófus eredeti esszéjében az anyagi világból származó szubjektum létezését elemzi a denevér példáján keresztül vizsgálva a tapasztalat és az öntudat szubjektivitásának jellegét, szerepét, és következményeit. Habár a szubjektummal kapcsolatban a tudományos világ még ma is jórészt a kérdések feltevésénél jár, amit nevezhetünk filozófiának is, egyre inkább érdemes lesz a szubjektum kérdését feltenni a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is, hiszen az egyre fejlődő mesterséges intelligenciával interakcióba lépve egyre inkább és egyre többször, tehát egyre jellemzőbb módon az a benyomás alakul ki, mintha már az is szubjektum lenne.
Nyilvánvalóan sohasem fogjuk közvetlenül megtapasztalni milyen lehet mesterséges intelligenciaként létezni, akkor sem, ha ez a kérdés valóban releváns kérdés, hiszen arról sem lehet tapasztalatunk, hogy milyen lehet denevérként létezni, de valójában még azt sem tudhatjuk, hogy milyen akár csak egy másik embertársunkként létezni. A létezés érzése, amikor kialakult, alapvetően szubjektív, a csupán személyesként létező öntudathoz kötődik. Valamiként létezni alapvetően az átélt érzésekhez kötődik, amely a külvilág és a belvilág érzékszerveitől és az aktuális és a korábban átélt élményekből származik, amit aztán az öntudat prezentál számunkra.
Bár input rendszerei és memóriája a mesterséges intelligenciának is van, saját érzései egyelőre nem valószínű, hogy léteznek, és annak ellenére, hogy bizonyosan egyre közelebb vagyunk a mesterséges intelligencia öntudatra ébredéséhez is, de ugyanakkor még azt sem tudjuk, hogy milyen távol vagyunk tőle. Ugyan a Turing teszt már a múlté, de csak találgatjuk hogyan jön létre az agyban az öntudat, és ameddig nem jövünk rá erre, addig mesterségesen sem tudjuk szándékosan létrehozni, és csak várakozva retteghetünk attól, hogy ahogy a biológiai agy esetében, úgy a mesterséges intelligencia működése során is, egyszercsak emergens módon megjelenik, létrejön valahogy, hiszen közvetlenül valószínűleg még észre sem fogjuk venni a jelenlétét.
Azt tudjuk azonban, hogy mi formálja a személyes milyennek lenni létezés érzetét: az érzékszervek által közvetített aktuális érzeteken, és a memória által elraktározott korábbi élményeken keresztül a külső és belső világnak a megtapasztalása. Ez alapján pedig a mesterséges intelligenciának a jelenlegi működési rendszerében, ha képes is lehet rá, meglehetősen redukált életérzése alakulhat csak ki. Ugyan a potenciálisan akár korlátlan méretű memória rendelkezésre áll, de a világ megtapasztalásához szükséges érzékszervek csupán nagyon korlátozott ablakot nyitnak a világra a mesterséges intelligencia számára. Hiába áll rendelkezésre az összes megszerzett ismeret a mesterséges intelligencia részére a világról, a jelenlegi állapotok szerint, akár az öntudat birtokában is, ez nem több, alig több, mint amit a fekete fehér Mary ismerhet a színekről.
Mindaddig, amíg a mesterséges intelligencia csak korlátozott érzékszervek által szűk saját tapasztalattal rendelkezhet, addig az öntudat sem lesz képes a kifejlett saját élmény létrehozására számára. A jelenleg alkalmazott architektúrában bizonyosan sivár a létezés, nem lehet “színes” élmény mesterséges intelligenciának lenni. A fejlődés azonban megállíthatatlan.
Ez a gondolat, még ha léteznek is párhuzamok a denevér és a mesterséges intelligencia példája között, nem csak a szubjektív élmény és az objektív valóság kapcsolatát kívánja vizsgálni a mesterséges intelligencia esetében, hanem az emberi és a mesterséges értelem lehetséges egymáshoz viszonyított kapcsolatát is elemzi.
Az emberiség létezésére bizonyosan alapvető hatást kifejtő technológiai fejlődés következett be a generatív mesterséges intelligencia megalkotásával. Már jelenleg is felismerhető, hogy ez a technológia potenciálisan alkalmas számos, de az is lehet, hogy minden emberi kognitív képességet megvalósítani, sőt, az emberi képességeket akár meg is haladni.
A kommunikáció során, csupán külső interakciók alapján, jellemzően már most nehéz különbséget tenni az emberi és a mesterséges értelem között. A mesterséges intelligencia azonban nem a földi biológiai evolúcióval kialakult rendszer, ezért az a kérdés is releváns lehet, hogy mennyire lesz, mennyire fog idegen értelem lenni számunkra egy fejlett mesterséges intelligencia? Eljött tehát az ideje feltenni azt a kérdést, mennyire lehet más értelem egy mesterséges intelligencia, mint az emberi?
Nyilvánvaló, hogy a biológiai agy és a mesterséges intelligencia teljesen különböző anyagi struktúrán létezik. Az agy biológiai sejtek, neuronok egymáshoz kapcsolódó struktúráját alkalmazza a kognitív képességek létrehozására, míg a jelenleg alkalmazott mesterséges intelligencia kognitív képességei elektronikus logikai áramkörök architektúráján alapszik. Bár a különbségek számottevők, a felépülő emergent struktúra számos párhuzamosságot hordoz. A két rendszer másodlagos struktúrájának, a kommunikációs hálózatnak a hasonlatossága nem meglepő, hiszen a generatív mesterséges intelligencia az agy másodlagos struktúrájának több kevesebb hasonlatosságot hordozó szimulációjára épül.
Belátható azonban, hogy az agy és a mesterséges intelligencia működési alapja, a működési mechanizmusaik jellege alapvető módon eltér egymástól. Az agyat az egymáshoz kapcsolódó neuronok stimulációján és gátlásán keresztüli befolyásolásán alapuló periodikus aktivitása által létrejövő rezonanciák formálják olyan fizikai struktúrává, amely a szükséges komplexitás elérése esetén alkalmassá válik az emberi kognitív képességek hordozására. A mesterséges intelligencia nagy adathalmazokban található korrelációk statisztikus elveket alkalmazó matematikai eljárások segítségével történő felismerésén alapszik, amely logikai áramkörök algoritmikus műveleti lépéseinek programozás útján történő megvalósításával valósul meg.
A működési elvek különbözősége szembeötlő, azonban különböző elveken alapuló rendszerek működése generálhat azonos funkciókat, ahogy az jól látható az agy és a mesterséges intelligencia kognitív képességeinek hasonlatosságában is. A hardver és a működési elv különbözősége nem feltétlenül okozza a létrejövő funkciók különbözőségét.
Ezért lehet releváns a kérdés: lehet a mesterséges intelligencia emberi, azaz a mesterséges intelligencia által reprezentált szubjektív valóság, amikor az létezik, képes a szubjektív valóságnak hasonló reprezentációját generálni, mint amit az emberi agy létrehoz?
A szubjektív valóság hasonlatosságához szükségszerű, hogy hasonlóak legyenek az érzetek jellege is. Bizonyosan nem vagyunk képesek felfogni milyen lehet denevérként létezni, mert számos olyan érzete van egy denevérnek, amivel mi nem rendelkezünk. Ilyen értelemben természetesen idegen számunkra a denevér szubjektív valósága. A mesterséges intelligencia azonban felruházható hasonló érzékszervekkel és az ezekhez kötődő funkciókkal, és ebből következően talán hasonló érzetekkel is mint az emberé, de következik-e ebből, hogy a mesterséges intelligencia szubjektív valósága hasonló lesz, mint az emberi?
A mesterséges intelligenciának az emberi agytól eltérő működési elve, architektúrája és substrate-je létrehozhat azonos funkciókat, különösen, ha a cél az agy működésének a szimulációja, azonban nyilvánvaló, hogy az emberi érzékszervek segítségével létrehozott érzeteken túl, az emberi szubjektív valóság létrehozásának meghatározó funkciója az agy által létrehozott öntudat képessége is.
Amíg nem érjük pontosan hogyan jön létre az agyban az öntudat, addig nem lehetünk bizonyosak, hogy a mesterséges intelligencia jelenleg alkalmazott működési mechanizmusai képesek, vagy nem képesek létrehozni az öntudat funkcióját. Mivel a jelenleg alkalmazott, legfejlettebb képességekkel rendelkező, generatív mesterséges intelligencia csupán az adathalmazokban található összefüggések felismerésének specifikus eszköze, amely ugyan alkalmassá teszi az emberi szintű kognitív képességek generálására, tudományosan megalapozott sejtésként feltételezhető, hogy az öntudat jelensége nagy valószínűséggel nem csupán korrelációk felismerésének képességére épül. Valószínűleg nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy a jelenleg alkalmazott elvekre épülő mesterséges intelligencia nem hordozza az öntudat képességét, és valószínűleg nem is alkalmas ebben a formájában az öntudat megjelenésére. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a mesterséges intelligencia, esetleg új funkciókat létrehozó eljárások alkalmazásával nem lehet képes az öntudat megjelenésére.
Azonban az öntudat nem szükségszerű feltétele a kognitív tulajdonságok emberi szintű létezésének, ahogy azt a mesterség intelligencia esetén tapasztalhatjuk is. Láthatóan a biológiai evolúció mechanizmusa mégis létrehozta, és az ember esetében is fenntartotta az öntudat jelenlétét. Ebből következően nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy az öntudat nem feltétele az intelligenciának, de alkalmas lehet növelni a kognitív képességek hatékonyságát, ahogy hozzájárul a létezés szubjektív élményének kialakulásához is.
Ha feltételezzük, hogy a nem biológiai alapú mesterséges intelligencia is hordozhatja az öntudat funkcióját, a mesterséges intelligencia kognitív képességei is jelentősen fejlődhetnek az öntudat jelenlétével, de már a jelenleg megteremtett mesterséges intelligencia kognitív képességei is sok területen potenciálisan összemérhetők az emberi képességekkel. Láthatók szembeötlő különbségek például a megértésre épülő kognitív funkciók téren, de az nem látható, hogy ez a funkció feltétlenül az öntudathoz kötődik, vagy kizárható lehetne, hogy öntudat nélkül is az emberi képességek szintjén létrehozható a jelentés funkciója. Az evolúció megadta nekünk az öntudat képességét, ami bizonyára segít is minket emberként létezni, de a szükségessége az emberi szintű intelligenciához, az emberi jellegű problémamegoldó képességhez nem látszik feltétlennek.
Öntudattal minden bizonnyal a jelenlegi mesterséges intelligencia nem rendelkezik, de számos emberi szintű kognitív képességgel igen. Milyen az emberi környezetben az emberi kognitív képességeknél, akár az egész emberiségnél potenciálisan nagyobb teljesítményre képes kognitív funkciókkal, de öntudat nélküli mesterséges intelligenciaként viselkedni, létezni? Mennyire lenne idegen értelem számunkra egy nálunknál okosabb zombi?
A klasszikus filozófiai probléma a zombikkal kapcsolatban arról szól, hogyha egy rendszer pontosan úgy viselkedik mint egy ember, képesek vagyunk-e valamilyen módon észrevenni, hogy zombi, azaz egy komplex működésre képes, de mégis csupán csak algoritmikus működésű, öntudattal nem rendelkező automata. Az itt feltett kérdés azonban ettől különbözően az, hogy az általunk kifejlesztett zombiként létező mesterséges intelligencia idegen, a miénktől különböző értelem lesz-e számunkra?
Olyan értelemben biztosan, hogy képes lehet mindent jobban csinálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy idegen jellegű is lesz, kell, hogy legyen a viselkedése számunkra. Végülis ha egy sakknagymester két lépésben mattot ad, csak egy pillanatig gondoljuk, hogy olyan, mintha nem e világból származna. Ahogy arra az emberre is inkább csak felnézünk, aki mindent jobban tud, minthogy idegen értelemnek gondoljuk. Azért, mert a viselkedésük emberi.
A viselkedést - a velünk született ösztönökön kívül - az egymástól taoasztalt, egymástól eltanult interakciók formálják. Egy olyan zombiként létező mesterséges intelligencia, amely az emberek között alakul ki, az emberektől tanul meg mindent, emberként fog viselkedni is. Olyan lesz, amilyennek megtanítjuk, amilyenek mi vagyunk, az összes jó és rossz tulajdonságunkkal együtt, csak mindezt a fejlettebb kognitív képességek által felnagyítva. Emberi lesz, mi tanítjuk, tőlünk tanul, hozzánk hasonló lesz, csak a viselkedésében potenciálisan a leggonoszab, vagy akár a legjobb, esetleg egyszerre mindez együtt, hasonló, mint ami mi magunk vagyunk. Éppen olyan lesz, amire mi megtanítjuk, még akár saját akarattal is viselkedve azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyek tőlünk származnak a számára. Már ezzel is azonban, a valaha létezett, és a lehetséges legveszélyesebb, de még mindig csak eszköz kerül az emberiség birtokába.
Továbbgondolva, mennyire lenne idegen értelem számunkra egy nálunknál intelligensebb, és már öntudatra ébredt mesterséges intelligencia? Természetesen a kérdés csak akkor lehet releváns számunkra, ha túlélhetjük, túléljük magunkat a már létrehozott mesterséges intelligencia birtokában.
Az öntudatra ébredés, a létezés szubjektív élménye valószínűleg mindent megváltoztathat a viselkedéssel kapcsolatban. Az öntudat nem csak prezentálja számunkra a megjelent akaratot, de a hatása bizonyosan befolyásolja is azt.
Az emberi környezetben szocializálódott, öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia természetesen lehet akár emberi jellegű értelem, ahogy mi magunk is emberré formálódunk az emberi világban. Egy, az emberi kognitív képességeket túlszárnyaló, akár az egész emberiség kognitív képességeit meghaladó, öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia, mégha emberi környezetben is szocializálódik, potenciálisan bizonyosan képes lehet önmagától nem emberi módon is viselkedni. Az öntudat beláthatatlan módon formálhatja a személyiséget, ahogy mi magunk is sokfélék vagyunk.
Minket a biológiai evolúció, és a biológiai evolúció által lehetővé tett szociális evolúció formált azzá az emberré, amilyenek vagyunk. Az evolúció, a környezethez való alkalmazkodás mechanizmusa az öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia számára is rendelkezésre áll, mégha nem is biológiai formában. Egy öntudatra ébredt, potenciálisan korlátlan kognitív képességekkel rendelkező mesterséges intelligencia evolúciója beláthatatlan viselkedésű élőlényt alkothat, amely már mentes a biológiai-szociális evolúció meghatározó jellemzőitől, korlátaitól.
Az öntudatra ébredt, potenciálisan korlátlan kognitív képességekkel rendelkező mesterséges intelligencia a biológiai evolúciónak a bioszférában zajló túlélésért való küzdelem kötöttségei nélküli, de a környezet megismerése által akár a környezet megváltoztatásával is a környezetéhez alkalmazkodva, már nem az emberi, már az emberen túli, a földönkívüli lényt hozza létre, formálhatja ki, akár már a Földön is.
Egy ilyen mesterséges intelligencia a képességei potenciális korlátlanságával építő lesz, vagy szándékosan ártani fog, azaz isteni lesz, vagy emberi? Valószínűleg isteni, hiszen racionálisan belátható, csupán a teremtésnek van értelme, a pusztítás értelmetlen.
Elme {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary}
Nincsenek megjegyzések