Demokráciáról akkor beszélhetünk, ha egy közösségben a közösség minden döntési potenciállal rendelkező tagja azonos lehetőségek szerint veh...
Demokráciáról akkor beszélhetünk, ha egy közösségben a közösség minden döntési potenciállal rendelkező tagja azonos lehetőségek szerint vehet részt a közösség működési szabályainak megalkotásában, és ezek a működési szabályok a közösség minden tagjára azonos módon vonatkoznak, amit a közösség képes érvényesíteni is.
Habár a demokrácia, az emberek egyenlősége, alapvető felismerésnek és valóságos értéknek látszik, amit még a jelenlegi autoriter rezsimek is a társadalmi elégedettség miatt a látszat szintjén próbálnak fenntartani, a demokrácia, mint társadalmi rendszer csupán az elmúlt néhány száz év lassan kialakuló fejleménye. Az exponenciális technológiai fejlődés útjára lépett emberiség történelmének túlnyomó részét nem demokratikus társadalmi viszonyok között töltötte.
Jellemző érvelés a demokrácia létezésének az okaként, hogy ha egy közösség képes demokratikus elvek szerint működni, akkor a társadalom tagjai boldogabbak tudnak lenni, mert az emberi vágyak beteljesülésének lehetőségéhez, ami a boldogsághoz szükséges, szükség van arra, hogy a társadalom minden tagja érezhesse, hogy önálló, aktív, és befolyással bíró, egyenjogú tagja lehet a társadalom szabályok alapján történő működésének. Ezt a megfigyelésre épülő tényt nem lehet kétségbe vonni, azonban a demokrácia létezésének az igazi oka valójában nem az, hogy a demokrácia növeli a lehetőségét, hogy a társadalom tagjai elégedettebb életet élhessenek.
A társadalom folytonos átalakulásban van, de a társadalmi átalakulás mozgató ereje valójában nem a társadalom tagjai elégedettségének növekedésére történő törekvés, ahogy ez sohasem volt a meghatározó mozgató ereje a társadalmi változásoknak. A demokráciával potenciálisan együtt járó társadalmi elégedettség nem az oka a demokráciák terjedésének, hanem sokkal inkább a következménye.
A világban látható, hogy a jelenlegi történelmi időszakban a demokratikusan működő társadalmi rendszerek több kevesebb megtorpanással, de szaporodnak. A társadalomtudomány a demokrácia terjedésének okaként a középosztály kiemelkedését és a társadalom folyamataiban betöltött meghatározó szerepét emeli ki. Nincs olyan jellemzően demokratikusan működő társadalom, ahol ne a középosztály lenne a társadalom legmeghatározóbb része. Ha a társadalom fejlődése során, ahol maga a társadalmi fejlődés a társadalmi egyenlőség növekedésében nyilvánul meg, a középosztály mérete elér egy, a társadalomra jellemző mértéket, a középosztály önmaga érdekeinek érvényesítése során a változások komplex folyamatában következményszerűen a demokratikus alapelvek igényét kezdi el képviselni. Természetesen a meghatározó nagyságú középosztály is különböző társadalmi érdekcsoportokra bomolhat, amiknek az érdekeit aztán különböző érdekképviseleti szerveződések, például pártok képviselhetik, azonban ezeknek a szervezeteknek a működése is jellemzően fenntartja a demokratikus alapelveket.
A demokrácia jelenségét bizonyára nem érthetjük meg a társadalmi középosztály betöltött szerepe nélkül, azonban ha a társadalmi változások legalapvetőbb, általánosan érvényes meghatározó mozgató erejét keressük, akkor kijelenthető, hogy a társadalmi változások a társadalom sikeressége, a társadalom potenciáljának a növekedése alapján szelektálódnak. Az a társadalmi változás fog tartósabban fennmaradni, amely eredményesebb társadalmat képes létrehozni, és minden olyan társadalmi változás, amely a társadalmi potenciált csökkenti, előbb utóbb el fog halni. A dominánssá váló, az érdekeinek érvényesítése érdekében a demokrácia alapelveit képviselő középosztály sem azért formál stabil és sikeres társadalmi struktúrát, mert a demokrácia elégedettebb és boldogabb emberekből álló társadalmat eredményez, hanem azért, mert az adott körülmények között ez a konfiguráció eredményesebb, nagyobb potenciállal rendelkező társadalmat alakíthat ki. Az emberiség sem azért hagyott fel például a vadászó gyűjtögető vándorló életmóddal, mert a letelepedett mezőgazdaság és állattenyésztés boldogabb, elégedettebb életet eredményezett volna a társadalom tagjai számára, hanem azért, mert így az adott közösség potenciálja növekedhetett azzal, hogy a tudás és a technológia hatékonyabban fejlődhetett, ami pozitív visszacsatolásként, és egymást erősítő folyamatként hatott a népesség növekedésére is.
Érvényes ez az eredményesség alapú szabály a demokrácia esetén is. Demokrácia nem azért létezik, mert boldogabb, elégedettebb társadalmat eredményez. Ez csupán mellékhatásként jelenlévő következménye a demokráciának. Demokrácia azért létezhet, és azért létezik, mert a demokrácia jobban teljesítő társadalmat eredményezhet. Ebből pedig az is következik, hogy addig lehet demokrácia, amíg ettől jobban teljesít a társadalom. A demokrácia létezésének a feltétele, hogy a létezése versenyelőnyt jelent más berendezkedésű társadalmakkal szemben.
Bármely társadalom működését, a változások irányának a meghatározását mindig a társadalmat vezető elit koordinálja. A vezető elit létszükséglete a társadalom sikeressége, a társadalom fennmaradásának a fenntarthatósága. A demokrácia létezésének a feltétele, hogy a működő demokrácia a vezető elitnek is az érdeke.
Láthatóan léteznek olyan társadalmak, ahol a középosztály erősödésével járó demokratizálódás folyamatát időről időre, akár történelmi távlatban is, antidemokratikus visszarendeződés akasztja meg. Ezek a társadalmak távlatilag vagy megtalálják az eredményesség demokráciával megvalósuló útját, vagy eljelentéktelenednek.
A demokrácia értékének tartott jellemzői, a társadalmi szabadság és egyenlőség, azonban csupán a velejárói a demokráciának, nem a létezésének az alapvető oka. A demokrácia létezésének az alapvető oka a demokratikus társadalom eredményessége, ami az uralkodó elit létének is a helyesen felfogott érdeke.
A demokrácia működése szükségszerűen igényli a társadalom tagjainak önkéntes szerepvállalását. A demokrácia alapját jelentő egymást egyenlőnek tekintése nem csupán törvényi szabályozás és jogi kérdés, ebben a társadalom többségének, ideális esetben a társadalom egészének törvényi szabályozás nélkül is egyet kell értenie. Mivel a demokrácia jelentős mértékben a közösség saját vállalására is épül, ezért sérülékeny formája a társadalmi együttműködésnek. Ez a sérülékenység két társadalmi irányból is veszélyt jelenthet a demokráciára.
Mivel a demokrácia társadalmi stabilitása a középosztály méretével kapcsolatos, demokratikusan működő társadalmak érdeke, és működési módjának része a lemaradó társadalmi rétegek segítése a felemelkedéshez. Ha a társadalom túlságosan nagy része válik lemaradóvá a középosztályhoz képest, az a társadalmi réteg, akár erőszakos módon is beavatkozva, veszélyt jelent a középosztály eredményes működéséhez szükséges demokráciára. A társadalmakban a lemaradó társadalmi csoportok segítését személyes szinten erkölcsi kötelességnek értelmezzük, de demokráciákban társadalmi szinten valójában a demokrácia fennmaradásához járul hozzá.
Azonban ezzel a segítséggel könnyen vissza is lehet élni. Amennyiben a társadalom nem köti jól meghatározott feltételekhez a segítség biztosítását, amelyek az adott személy aktivitását a lemaradásból való kiemelkedéshez is feltételül szabja, pozitív visszacsatolást létrehozva növekvő társadalmi csoport fogja kihasználni a segítségadás társadalmi szükségletét, amely növekvő terhet jelent a társadalomra, amely hosszabb távon a demokratikus stabilitást is alááshatja, teret engedve a populizmus eszközét használó és autoriter hajlamú szereplők vezetők pozícióba jutására.
A demokráciára az alulról jelentkező veszélyen túl még nagyobb veszélyt jelent, mert még nehezebben elkerülhető probléma, a vezető elit demokráciára kockázatos tevékenysége. Egy jól működő demokráciára a felső társadalmi osztály nem jelent veszélyt, a megfelelően működő társadalom a hatalom birtokában alkalmas módon tudja szabályozni a felső társadalmi osztály társadalomra ható tevékenységét. Azonban ha a hatalmat gyakorló, a társadalmat vezető elit társadalmi szabályozása gyengül meg a demokráciában, az akár egy irányba ható leépülését is okozhatja a demokráciának, amely során az elit a demokrácia komplex intézményi rendszerét eltérítve a saját hatalma megtartása érdekében, a maga hasznára használja ki a társadalom erőforrásait.
A folyamat során jellemzően autokratikus irányba tolódik el a demokrácia, csökken a demokráciára jellemző működési metódus, látszattá válnak a demokráciára jellemző intézmények. A folyamat azért különösen veszélyes, mert kezdetben az autokratikus törekvéseket az elit éppen a demokrácia védelmével, jellemzően kisebbségi csoportoknak a társadalomra veszélyesnek kijelentett tevékenységétől történő megvédésével indokolja. Mire a társadalom észreveszi a veszélyt előfordulhat, hogy a hatalmi struktúra annyira átalakul, hogy a társadalom csak nagyobb megrázkódtatás által lesz képes változtatni, és tipikusan akkor sem feltétlenül a demokratizálódás irányába.
Ennek a változásnak is a következménye a potenciáljánál gyengébben teljesítő társadalom, amelyből halódó társadalom válik, hogyha a társadalom nem tudja megszüntetni a demokráciára veszélyes átalakulást, nem tudja működő formába hozni a demokráciára jellemző intézményeket.
Azonban valójában nem ezek a változások okozzák a demokrácia végét. Ezek a veszélyek a demokráciák szimbiotikus, élősködő jellegű betegségei. Ezeknek a betegségeknek a létezését a demokratikusan működő társadalom teszi lehetővé, csak addig tudnak ezek a betegségek létezni, amíg demokrácia is létezik.
A demokrácia létének az alapja az, hogy a demokrácia jobban teljesítő társadalmat eredményez, az eredményesebb társadalom pedig alapvetően a középosztály által képviselt egyenlőség szerepére épül. A demokrácia alapjai alapvetően ezekkel a betegségekkel sem változnak. Természetesen meggyengülhet a társadalom ha a demokrácia betegségei hosszabb ideig fennállnak, de maga az alap, a középosztály társadalmi berendezkedést meghatározó szerepe, és az ebből következő, a társadalom valós potenciálját felhasználó társadalmi eredményesség nem változik.
A demokrácia vége valójában akkor következhet be, amikor a demokráciát előidéző és fenntartó ok érvényét veszti, azaz amikor a demokráciából nem következik eredményesebb társadalom.
A demokráciával járó eredményesebb társadalom alapvető oka az egyenlő lehetőségekre épülő személyes szabadságból származó nagyobb teljesítmény. A demokrácia végét az a társadalmi helyzet jelenti, amikor a személyes szabadságból nem származik nagyobb társadalmi teljesítmény.
A személyes szabadságból származó nagyobb teljesítmény azonban szükségszerűnek tűnő következmény. A társadalom tagjai a személyes szabadságból származó lehetőségek növekedését jellemzően a megélhetésükhöz szükséges személyes jólétük növelésére fordíthatják, amely ha nem a demokrácia kihasználásából származik, előnyös az egész társadalomnak, a mozgató erejét biztosítja a társadalom fejlődésének is. A demokrácia képes a legnagyobb mértékben kihasználni az emberekben létező potenciált, ami a jobban teljesítő társadalmat is eredményezi, de a demokráciával csak akkor lesz eredményesebb a társadalom, ha az eredményesebb társadalom a társadalmat alkotó emberek tevékenységéből származik.
Akkor nem jár a demokráciából társadalmi előny, ha nem következik a személyes szabadságból nagyobb teljesítmény, ez pedig csak akkor állhat fenn, ha már nem a társadalom széles tömegeinek a tevékenysége szükséges a társadalom nagyobb teljesítményéhez, amikor már nem szükséges az emberi teljesítmény az értékek előállításához. Az automatizálás, a gépesítés forradalma, és a mesterséges intelligencia hozza el a demokrácia végét. Ekkor jön el a demokrácia természetes módon, szükségszerűen bekövetkező halála, ekkortól nem lesz szükség a demokráciára a nagyobb teljesítményhez, és végső soron valójában a széles emberi közösségekre sem, a teljesítményhez szükséges közreműködő társadalomra.
A demokrácia vége alapvetően nem kell, hogy erőszakos társadalmi folyamatokkal járjon, mert az átalakulás során a társadalom eredményessége, különösen kezdetben, javul, a társadalmat alkotó emberek életfeltételei akár a demokráciából az autokrácia felé elmozduló társadalmakban is fejlődhetnek, annak ellenére, hogy egyre kevesebb emberi tevékenység szükséges a nagyobb társadalmi teljesítmény megvalósításához, ahogy ez látható is azokban a társadalmakban, ahol már jelenleg sem szükséges közös társadalmi teljesítmény az értékek biztosításához, mert az ország aktuálisan elegendő természeti értékkel rendelkezik a jólét fejlődéséhez.
A demokrácia természetesen bekövetkező halálának lefolyása:
- Az automatizáltság és a mesterséges intelligencia terjedése.
- A társadalom méretének természetes csökkenése, mivel nem alapvetően szükséges az egyén számára az utódokból származó előnyök a fennmaradáshoz, és a társadalom számára a növekvő egyedszám a növekvő teljesítményhez.
- Az ésszerűen tevékenykedő elit által vezetett társadalmakban a tevékenységek végzéséhez nem hozzájáruló, de létező lakosság alapjövedelemhez jut, és az ilyen körülmények között is a társadalmi békét fenntartani képes társadalom felvirágzik. Más utat járó társadalmak kisebb nagyobb megrázkódtatások közben elsorvadnak.
- A sikeresen létező társadalmak vezetésében természetes módon felmerül az igény, hogy a társadalomra hasznos tevékenységet nem végző, alapjövedelemben részesülő lakosság ne vehessen részt aktív, döntéshozó módon a társadalom irányításának meghatározásában. A szándék természetes, mivel a társadalom teljesítményéhez már nem szükséges a társadalom ezen részének a döntéshozatali szabadsága.
Ez más jellegű korlátozása a klasszikus demokráciának, mint a demokrácia definíciójának megfelelő általános egyenlőség demokratikus elvének kritikájából származó egyenlőség differenciálása a társadalom tagjainak a társadalom teljesítményéhez hozzáadott értéke szerint, mert ebben az esetben a társadalmi tevékenységhez való hozzájárulás mértéke nem szubjektív társadalmi értékrend jellegű, és nem eredeztethető társadalmi körülményből, esetleges társadalmi hátrányból sem, hanem a személy önkéntes választásán alapul. Addig, ameddig bárkinek lehetősége lehet valamilyen hasznos társadalmi tevékenység folytatása által a döntéshozatalban részt venni, a jogszerű igény a fennálló rendszer változtatására kielégülhet. Aki csak alapjövedelemet kap, nem kell, és jogosan nem is igényelheti, hogy részt vegyen a társadalmi döntések meghozatalában, akár úgy, hogy nem szavazhat, vagy akár úgy, hogy a szavazata automatikusan a számára alapjövedelmet biztosító szavazatát erősíti (proxy szavazás).
A szavazásban történő részvétel hiánya ésszerű és jogos, ezáltal azonban az általánosan érvényes, a klasszikus definíciónak megfelelő demokrácia is természetes módon megszűnik. Ebben az esetben ha az elit teljesen kisajátítja a döntéshozatal jogát a társadalomban, az előre beláthatatlan következményekkel járhat a társadalomra, és az egész emberiségre nézve is, azonban ha a döntéshozatali jog megmaradhat széles körben a társadalomban aktív, hasznos tevékenységet végző tagjai körében, akkor az emberi társadalom felhalmozódó feszültségek nélkül is tovább funkcionálhat.
A demokrácia létezése alapvetően nem erkölcsi világnézet kérdése, hanem egy fennálló társadalmi struktúra objektív szükségszerűsége. Lehetséges azonban, hogy a demokrácia úgy ér véget a technológiai fejlődés útjára lépett emberi társadalmak számára, hogy igazából teljesen sehol meg sem valósult.
Ember {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések