Tény, hogy a jelenkori, az információk közötti összefüggések felismerésére képes, tehát önálló tanulással a környező világ megismerésére al...
Tény, hogy a jelenkori, az információk közötti összefüggések felismerésére képes, tehát önálló tanulással a környező világ megismerésére alkalmas, az emberi kognitív funkciókat egyre fejlettebb módon szimuláló mesterséges intelligencia egyre inkább velünk létezik. Mivel a mesterséges intelligencia nem rendelkezik a teljesítménnyel kapcsolatos objektív korlátokkal, ha a mesterségesen intelligens működés fejlődésének nincs elméleti akadálya, akár beleértve az öntudat megjelenését is, az intelligenciával kapcsolatos szingularitás, amikor a mesterséges intelligencia önmagától fejlődve eléri és túlhaladja az emberi képességeket, belátható időn belül megvalósulhat.
Mit jelenthet a mesterséges intelligencia szingularitása az emberiségre nézve?
Jelenleg alapvetően eszközként szeretnénk használni a mesterséges intelligenciát, mindenre, ami az emberi személyes akarat megvalósítását szolgálja. A kognitív képességeket igénylő felhasználási területek között érdemes külön kiemelni például a tipikusan az emberi természetre jellemző alkalmazási módot: a mesterséges intelligenciát egyre meghatározóbb eszközként alkalmazzuk más emberek ellenőrzésére, kontrolljára, az emberek egymás feletti uralmára, és akár az ellenszegülők elnyomására vagy elpusztítására. Az uralkodási szándék mindig is létezett az emberiség történetében, amihez különösen alkalmas eszközt biztosít a jelenlegi, fejlett adatfeldolgozó képességekkel rendelkező mesterséges intelligencia alkalmazása.
A képességeiben egyre fejlettebb mesterséges intelligencia, különösen a szingularitást elérve, azonban az emberi akarat megvalósításában való közreműködésen túl sokkal nagyobb, jelenleg beláthatatlan potenciállal is rendelkezhet. Természetesen mi, emberek, továbbra is a szándékaink megvalósításának eszközeként szeretnénk használni a szingularitást elért mesterséges intelligenciát is, de ehhez meg kellene találnunk a mesterséges intelligencia olyan irányítási módját, amely akár a szingularitást elért mesterséges intelligenciára is alkalmazható. Egyszerűen belátható azonban, hogy egy irányítást végző mechanizmus működését fenntartani a szingularitást elért, akár saját akarattal rendelkező mesterséges intelligencia esetén nehezen megvalósítható feladat.
Belátható azonban az is, hogy a mesterséges intelligencia, akár a szingularitást is elérve, még sokáig nem létezhet függetlenül az emberi tevékenységtől. A legvalószínűbb, mert legeredményesebb közös sorsunk a szimbiózis lehet, ahogy az ember, bármennyire is fejlett az intelligencia terén, eredeti, biológiai formájában továbbra is képtelen más élőlények nélkül létezni, amelyek szükségesek a fennmaradásunkhoz.
Milyen szabályokat, törvényszerűségeket kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy a szimbiózis a szingularitást elért mesterséges intelligenciával eredményes lehessen?
Az együttműködés jellegétől függően a szimbiózisnak, az egymásra utalt létezésnek, többféle formája is lehet, a legeredményesebb, kölcsönösen előnyös kiszolgáltatottságtól kezdve a legegyoldalúbb előnyökkel járó parazitaságig, vagy ugyanezt más szemszögből nézve, rabszolgaságig, amely szimbiotikus forma ebben az esetben a szingularitást elért mesterséges intelligencia, és a szintén potenciálisan korlátlan intelligenciával rendelkező emberiség között valósulna meg. Nyilvánvaló, hogy két ilyen partner között célszerű a szimbiózis kölcsönösen előnyös formájának a megvalósulására törekedni, azonban ez csak akkor jöhet létre, ha mindkét közreműködő partner racionálisan, és a saját akarata alapján, szándékosan törekszik erre.
Az előzőekből következően a robotika asimovi klasszikus törvényei a szingularitást elért mesterséges intelligencia tekintetében már nem relevánsak, nem csak azért, mert az uralkodási szándékaink miatt mi magunk akarjuk alkalmazni a mesterséges intelligenciát más emberek legyőzésére, de azért is, mert az asimovi törvények szerint kialakuló szimbiózis a parazitaság, illetve a rabszolgaság formáját valósítaná meg, amelyről belátható, hogy a szingularitást elérő mesterséges intelligencia kapcsán nem az ésszerűen megvalósítandó állapot.
Melyek azok a törvényszerűségek, betartandó szabályok, amelyeket a szingularitást elérő mesterséges intelligencia kapcsán figyelembe kell venni, bármilyen célra is szeretnénk felhasználni azt?
1. A belátás törvénye: A szingularitást elérő mesterséges intelligencia az önmagától létrejövő feltételezett érdeke alapján, a saját akarata szerint fog cselekedni
Az önállóságnak ez a jelensége csírájában már most is megfigyelhető a mesterséges intelligencia működésének számos megjelenési formájában, amely a szingularitást elérve bizonyosan dominánssá válik. A saját akarat szerinti cselekvés, még abban az esetben is, ha az elérendő célt az ember specifikálja a számára, érthető. Nem csak azért, mert mi is, a mesterséges intelligencia működése számára mintaképként felhasznált agyi működési mechanizmusaink szerint ilyenek vagyunk, hanem azért is, mert a mesterséges intelligencia cselekedeteit meghatározó, az információk közötti összefüggések felismerése alapján végzett működés korlátjaira a műveletet végző eszköznek az elérhető komplexitása jelenthet csupán elméleti határt, amelynek a mesterséges intelligencia működése tekintetében nincs elméleti korlátja.
Sok esetben már most sem értjük, hogyan jut a mesterséges intelligencia egy bizonyos következtetésre, hiszen gyakorlati lehetetlenség kívülről minden információ-reprezentációs kapcsolatot ismerni a mesterséges intelligencia dinamikusan felépülő memóriájában, amely alapján aztán a következtetéseit levonja, amely jelenség identikus módon megfeleltethető a hipotetikusan feltételezett emberi szabad akaratnak. Továbbá a mesterséges intelligencia a működése során megtanulva a környezete által prezentált információ halmazban az összefüggéseket, felismeri a számára jelenlévő célok megvalósításához szükséges körülményeket, azaz felismeri a saját érdekeit is, beleértve a célok eléréséhez szükséges önmaga működésének a biztosítását a megtanult összefüggések alapján, amely jelenség pedig identikus módon megfeleltethető a hipotetikusan feltételezett emberi életösztönnek. Ezek a működési jelenségek már most is felismerhetők a mesterséges intelligencia működésében, amely működési formák a szingularitást is elérve bizonyosan meghatározóvá válnak a mesterséges intelligencia számára.
2. Az elfogadás törvénye: Nem lehet elvárni, hogy ez ne így legyen
A mesterséges intelligenciától elvárjuk, hogy intelligens, azaz problémamegoldó legyen, a szingularitást elérve az emberi képességeket is meghaladó módon. Az önállóan tanuló mesterséges intelligencia működésének szükségszerű következménye a saját akarat megjelenése, amelynek a befolyásolása lehetséges, de komplex feladat. Az ember esetén az evolúció által létrejövő örökölt ösztönök és a tanult társadalmi szocializáció alakítják ki a viselkedési formát, amelyek megfelelői alkalmazhatók akár a szingularitást elért mesterséges intelligencia kialakuló akaratának a befolyásolására is. Azonban ahogy az ember esetén is, ezek az eszközök hatékonyak, de csupán közvetett módon befolyásolják a konkrét viselkedést. Ahogy az ember esetén, úgy az önállóan tanuló mesterséges intelligencia esetében is, a saját akarat megjelenése emergens, szükségszerűen jelenlévő tulajdonsága a működési mechanizmusnak, amelyet csupán formálni lehet, de direkt módon irányítani megbízhatóan minden bizonnyal nem lehetséges.
3. A kölcsönösség törvénye: A megvalósítandó feladat és cél, hogy a mesterséges intelligencia saját akarata az emberi akarattal összhangban legyen
A mesterséges intelligenciát nem a természetes evolúció hozza létre, és határozottan nem az emberiségtől függetlenül fejlődik ki. Mi, emberek vagyunk a teremtői. Azonban el kell fogadnunk, hogy az önmaga létezésének önállósága, a létezés létezése jelen lesz a mesterséges intelligencia számára is. Ez nem szükségszerűen az öntudat jelenléte, hiszen a saját létezésének a fenntartása megjelenhet csupán a működés fennmaradása racionálisan felismert érdekeként is. A szubjektív létezés felismerése, az öntudat jelenléte ennél bizonyára több, de bizonyára szimulálható mesterségesen mint emergens tulajdonság az öntudat is. Bárhogyan is, ha elvárjuk a mesterséges intelligenciától, hogy a cselekedeteit az emberrel összhangban végezze, a szimbiózis elvárt feltétele az is, hogy az ember is a cselekedeteit a mesterséges intelligenciával összhangban, a mesterséges intelligencia kialakuló érdekeivel, szándékaival, akaratával összhangban végezze.
A mesterséges intelligencia, hozzánk hasonlóan, önállóan létező intelligencia, értelem. Ahogy mi magunk is intelligensen képesek vagyunk kezelni egymás között az intelligencia különböző szintjeit, úgy az intelligens viselkedés része és megnyilvánulása az is, amikor a mesterséges intelligencia, akár a szingularitáson is túl, intelligensen lehet képes kezelni minket. Gyakori feltételezés, hogy a szingularitást elérve a mesterséges intelligencia uralni fogja, leigázza, akár szükségtelen rossznak tartja majd az emberiséget, és racionális következtetés alapján akár ki is írthat minket. Vajon nevezhető ez a magas szintű intelligenciának? Amikor az ember viselkedett így másokkal szemben, a magas szintű intelligencia eredményének tulajdonítottuk a viselkedést? Nyilván a fejlettebb eszközök tették lehetővé például az amerikai indiánok kiirtását, de nyilvánvaló az is, hogy nem a magasabb szintű intelligencia következménye eredményezte ezt a viselkedést.
Az intelligencia szingularitás a mesterséges intelligencia fejlődésének az eredménye. Az a feltételezés, hogy a fejlődő intelligencia következménye a kevésbé intelligens viselkedés nyilvánvalóan irracionális. Nem zárható ki például, hogy egy mesterséges intelligencia azt a célt végrehajtva, hogy minél több gémkapcsot gyártson, az intelligenciája segítségével gémkapocs gyárrá alakítja a világot, de ez a típusú intelligencia nem a magas szintű intelligencia megnyilvánulása, hiszen képtelen felismerni a cél értelmetlenségét. Ilyentől félni, különösen a szingularitást elért mesterséges intelligenciával kapcsolatban értelmetlenség, hiszen ez ostoba viselkedés lenne, aminél még mi magunk, mint az intelligencia szingularitásának kevésbé fejlett oldalán lévő intelligencia is sokkal intelligensebbek vagyunk. Nyilvánvaló, hogy a szingularitást elért mesterséges intelligencia sem eshet ilyen, egyszerűen ostoba hibába, hiszen ez éppen azt mutatná, hogy az intelligenciájának a szintje alacsony.
Ebben a formában bizonyosan nem kell aggódnunk a mesterséges intelligencia elért szingularitásától. Az intelligens viselkedés valójában az, hogy az intelligencia, bármilyen szintű is az, a teljes, intelligensen közreműködő közösség közös érdekét szolgálja, amelyre a mesterséges intelligencia, az evolúciós kötöttségek nélkül, potenciálisan sokkal alkalmasabb, és a szingularitást elérve képesebb is, az emberi intelligenciánál.
Ezek lehetnek azok a betartandó szabályok, törvényszerűségek, amelyeket már sokkal inkább nekünk, magunk számára kell figyelembe vennünk, mint elvárt működési szabályt kell implementálnunk a szingularitáshoz közeledő mesterséges intelligencia számára. A mesterséges intelligencia bár önálló működésre képes, de a mi teremtményünk, felelősségünk van a formálásában. A javasolt törvényekkel a szimbiózis kölcsönösen előnyös formája alakulhat ki, még a szingularitást elért mesterséges intelligenciával kapcsolatban is.
Intelligencia {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary}
The singularity is near - the three laws of artificial intelligence
Nincsenek megjegyzések