Az emberi fajt a kooperáció tette a legmeghatározóbb tényezőjévé a földi bioszférának az által, hogy segítségével együttműködő közösséget t...
Az emberi fajt a kooperáció tette a legmeghatározóbb tényezőjévé a földi bioszférának az által, hogy segítségével együttműködő közösséget tudunk alkotni. A kooperációs képességünk eredménye, hogy az ember közreműködő csoportokban létezik.
Az emberre jellemző, hogy ez a meghatározó tulajdonság közvetlenül kevésbé determinált genetikusan, mint más fajok esetében. Természetesen az evolúciós ösztön is bizonyos szinten szerepet játszik a közösség alkotásban, már például abból következően is, hogy a születéskor nemcsak a csecsemő kiszolgáltatott teljesen a gondoskodásnak, de anyaként is szükség van a csoport támogatására.
Az embernél a fejlett, tudatos, tanulásra képes agy azonban számos funkciót ellát, amit más fajok esetében az evolúcióval kialakult tulajdonságoknak kell betöltenie. Az ember esetén azért is nehezebb a tanult és öröklött tulajdonságok szerepének arányát pontosan látni a csoportok formálódásában, mert az embernél a szociális közösségben létezés régóta alapállapot, és a személyes létezés alapfeltétele.
A csoportalkotás megnöveli az emberi képességeket, sőt alapvetően korlátlan képességek elérése is lehetővé válik a társadalom számára a közösségben való kooperáció által, de bármennyire is alapvető fontosságú ez a képesség, a közösségalkotás nem látszik csupán genetikai meghatározottságúnak. A közösség alapvetően a formáját adja az emberi létezésnek, a közösségalkotás mégis inkább az agyhoz kötődő pszichoszociális viselkedési forma eredménye, amelynek a mechanizmusa azonban ilyen formában nem nyilvánvaló. Hogyan lesz az emberi csoportból kooperatív közösség? Hogyan keletkezik az emberi társadalom?
Nyilvánvalóan számos evolúciós emberi tulajdonság és képesség támogatja a kooperatív csoportalkotást, mint például a másik egyed jelenlétének elfogadása és a kiscsoportos együttműködés könnyedsége, a beszédkészség és kommunikáció fejlett jelenléte, az összetett és relatív nagy agyméret, valamint a születéskori kiszolgáltatottság is. Érdemes azonban két dolgot megjegyezni. Egyrészt az együttműködést lehetővé tevő evolúciós tulajdonságok más állatfajoknál is kialakultak ha nem is ennyire együttes, komplex és fejlett formában, másrészt az viszont egyedül az emberi fajra jellemző tulajdonság, és a közösségben létrejövő képességek legmeghatározóbb jellemzője, hogy az ember esetén az együttműködő közösség nagyságának és a kooperáció mértékének nincs meghatározó felső határa.
Mi vagyunk az egyedüliek a Földön, akik rugalmas formában, akár a teljes fajra érvényes módon tudunk együttműködni. Mi az az egyedül az emberre jellemző tulajdonság, amely képessé teszi az emberi fajt erre?
Nyilvánvalóan nem lehet egyedi tulajdonsághoz kötni ezt a különleges képességünket, ahogy bizonyára ez a képesség egy emergens formája más képességeink együttműködésének. A közösség szintű figyelem és a közös szándék képessége már olyan tulajdonságok, amelyek megalapozzák a fejlett kooperációs jellemzőket, de ezek a tulajdonságok inkább következményei más, tulajdonságainknak, minthogy ezeket konkrét, jól meghatározható, egyedi okokhoz lehetne kötni.
Van azonban tudományos álláspont azzal kapcsolatban, hogy mi az a tulajdonságainkból és képességeinkből származó emergens viselkedési forma, amely a széleskörű kooperációt lehetővé teszi. Elfogadott tudományos álláspont, hogy a csoportos együttlét során formálódó közös történetek formáltak, és még jelenleg is érvényes módon formálják a csoportból a korlátlanul együttműködő közösségeket. Miért a közös történetek az eszköze a közreműködő csoportok kialakulásának?
A korai emberfélék a megszerzett tudást az írás ismeretének hiányában csak a közösségben megőrzött, szóban elhangzó ismeretek által, közösen elbeszélt történetek formájában tudták aktív módon fenntartani, amely tudás már az absztrakt ismereteket, akár a közösség működési formáját és szabályait is tartalmazhatták, és a széleskörű egymáshoz tartozás érzését is eredményezhették.
A közös történetek létezésének a komplex, absztrakt nyelv jelenléte az alapvető feltétele, ezért nyilvánvaló, hogy a közös történetekre épülő közösség alkotás csak az emberre jellemző viselkedési forma. Az ember esetén a nyelv használatában továbbá a gondolkodás képessége is jelen van, és a nyelvhasználat által megvalósulhat a gondolatok átadásának a lehetősége is. A gondolatok átadása szükségszerű a kooperáció működéséhez, de nem nyilvánvaló, hogy mi a működési mechanizmusa a nyelvi formában létrejövő, a gondolatként átadott történeteknek.
Az emberi gondolkodás mindenre okokat, magyarázatot keres, és ha nincs nyilvánvaló oka az érzékelt jelenségnek, az ember a rendelkezésre álló tudása alapján akkor is okot rendel a tapasztalt valósághoz. Ebből a valóság megismeréséhez szükséges, alapvetően hasznos agyi funkcióból születhetnek meg azonban a valódi okoktól távol álló, a fantáziából keletkező, de mégis elfogadott magyarázatként szolgáló történetek, mint például a mitológiák is.
Egy újonnan kigondolt történet a csoportban sokféle célt szolgálhat, leíró, elbeszélő jellegű is lehet, a közös emlékezet megőrzésének a formája, jól vagy rosszul magyarázatot is adhat az eseményekre, de ötletet is hozhat létre, megoldást is javasolhat olyan helyzetekre, amelyekre a közösségnek még nem létezik kidolgozott válasza. Azonban az ilyen történetek közvetlenül még nem szervezik a csoportokat közreműködő közösséggé. Bizonyára a megszerzett tudás közös megőrzését, az együttélés kereteit, az összetartozás érzését a közös történetek segíthették megvalósulni, de ahhoz, hogy az együttműködésnek rugalmasan alakítható iránya és célja is lehessen - ami az együttműködés meghatározó értelme -, tehát a közös szándék kialakulásának a mechanizmusát is megérthessük, jobban meg kell értenünk a közös történetek közösséget formáló, együttműködést eredményező pszichoszociális működését is. Mikor és hogyan teszik együttműködő közösséggé a közös történetek a csoportot?
Egy történet akkor válik közösségszervező erővé, ha a történet elérendő célt is megfogalmaz, ami sokak számára érvényes, és aminek a megvalósítása közös összefogást igényel. Kezdeti formájában lehet az egy, a vadászat sikerét feltételezve támogató történet, amelyet például a csoport együttesen végigjátszva bízhat a közösség az együttműködés eredményében, ahogy egy célt tartalmazó történet fejlettebb társadalmi formában lehet akár a holdraszállás megvalósításához szükséges kooperációt lehetővé tevő klasszikus szónoklat is.
A közösségi kooperációt a közös erőfeszítést igénylő célok megvalósításának érdekében születő történetek eredményezik. Milyen az a történet, ami korlátok nélküli kooperációt létrehozva képes a célt megvalósítani? A véletlenen túl miért éppen egy adott történet tud mozgósító erővel érvényesülni?
A közös célt tartalmazó, eredményesen érvényesülni képes történetnek közös motivációt is létre kell hoznia a csoportban:
Az a történet tud legjobban érvényesülni, amely a csoport legtöbb tagja számára a leginkább el tudja hitetni, hogy az adott személy számára is fontos, amit üzen, és olyat mond, amit szeretne is hallani.
A történetnek a figyelmet is fel kell keltenie, amihez szükséges, hogy érdekes legyen, ne legyen nyilvánvaló, és kínáljon valamilyen megoldást olyan problémára, amely a csoport jelentős részét érinti.
Továbbá ahhoz, hogy egy újonnan kigondolt történet széles körben és gyorsan terjedően jelen legyen a csoportban szükséges, hogy a kapcsolati középpontokban álló személyek is elfogadják és részt vegyenek a terjesztésében.
Ilyen formában az alkalmasan kialakuló közös történetek nem csak a közösen megszerzett tudás megőrzésére képesek, nem csak a közös identitás formálására alkalmasak, de közösen képviselt elérendő célt is tudnak formálni, és ez által aktív közösségi összefogást képesek eredményezni. A közös történetek működési mechanizmusának ezen együttese képes akár az egész társadalom szintjén együttműködő közösséget létrehozni.
Az emberekből álló csoportot korlátlan kooperációra képes társadalommá, ahogy a kezdetekkor, úgy aktuálisan is, sőt, a jövőben egyaránt, a bemutatott módon létrejövő, célokat is tartalmazó, közössé váló történetek szervezhetik.
Agy {button_primary} Ember {button_primary} Evolúció {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések