Minden amit látunk, minden amit tapasztalunk, minden, ami létezik az elmúlás felé halad. Minden, ami létrejött egyszer, megszűnik. Létezhet...
Minden amit látunk, minden amit tapasztalunk, minden, ami létezik az elmúlás felé halad. Minden, ami létrejött egyszer, megszűnik. Létezhet valami örökké? Mik lehetnek az örök létezés elvi feltételei?
Vannak azért dolgok, amik örökké létezhetnek. Örökké létezhet például egy elektron. Mindaddig amíg nem találkozik egy pozitronnal, amikor is fotonokká alakulnak. Egy foton is utazhat évmilliárdokon át, és egészen addig létezik, amíg át nem adja az energiáját, és el nem nyeli egy arra alkalmas részecske. Az atomok is örök életűek, mindaddig, amíg olyan körülmények közé nem kerülnek, ami képes átalakítani a struktúrájukat, ahogy az a csillagokban is történik.
Látszólag az örök létezés feltétele a belső állapotok változatlansága, egy olyan környezetben, amely nem alkalmas ezen a belső állapoton változtatni. Ez az örök létezés triviális feltétele és formája.
A dolgok azonban változnak a világban. Az a világ, amelyben a dolgok létezése megfelel az örök létezés triviális formájának, valójában már halott világ, olyan, amiben a dolgok nem változnak. Az örök létezés triviális formája érdektelen.
Az örök létezésről akkor érdekes beszélni, ha az állapotok belül és kívül is változnak, változhatnak, tehát amikor az örök létezésű dolog egy változó struktúra, rendszer, amely egy változó környezetben létezik. Az örök létezésre vonatkozó valódi kérdés tehát az, hogy létezhet-e olyan rendszer, amely egy változó környezetben is a létezését, amely a rendszeren belül változhat is az idők folyamán, képes korlátlan ideig fenntartani, azaz a gyakorlatban alkalmas a folyamatos állapot változásra, mindeközben fenntartva az összetartozó struktúra jellegét.
Az örök létezést eredendően nem ebben a definiált formában szoktuk elképzelni. Az örök létezés állapota a klasszikus formájában egy olyan struktúra létezése, amely korlátlan ideig fennmaradhat a változó környezetben is. Egy olyan örökké létező rendszer, amely eredendően nem halott, szükségszerűen belső változásokra is alkalmas kell legyen. Belátható azonban, hogy egy ilyen, rögzített állapotú, belső változásokra alkalmas rendszer valójában egyensúlyi rendszer, amely csak ciklikus módon, az egyensúlyi állapot, a rögzített struktúra lehetséges állapotai körül mozogva, véges különböző állapotot felvéve létezhet. Bár egy ilyen rendszer változó, de a különböző belső állapotai csak az egyensúlyi állapot körül tudnak változni. Egy ilyen, csupán megkötött változásokra alkalmas, egyensúlyi rendszer jellegében nem sokban különbözik az örök létezés triviális, halott formájától.
Az örök létezés nem triviális, nem halott formája tehát egy olyan összetartozó struktúra időben korlátlan létezése, amelynek a belső állapotai nyílt halmazt alkothatnak, tehát nem egyensúlyi rendszerek. Létezhet-e ilyen, illetve milyen kritériumai vannak egy ilyen rendszer létezésének?
A nem triviális örök létezés meghatározása megfelel az ember által elképzelt, és vágyott örök élet állapotának. Nem véletlen, hiszen az ilyen, stabil struktúrájú, nem egyensúlyi rendszerek valójában az élő rendszerek is, az élő állapot korlátlan fennmaradása az örök létezés állapota.
Az ember például az örök fiatalság állapotának képzeli el a vágyott örök életet, de ebben az állapotban sem úgy, mint egy passzív struktúrát, hanem olyat, ami aktív kölcsönhatásban létezik a környezetével, új és új dolgot tapasztal, új és új módon képes reagálni, kölcsönhatásba lépni a környezetével, tehát a belső állapota is változik, miközben megtartja a fiatalság jellegét. Az ember által vágyott örök élet aktív állapot. Létezhet ilyen, illetve milyen kritériumai vannak az örök létezés létezésének?
Elvileg lehetséges, elvi akadálya annak nincs, hogy gyakorlatilag az emberi szervezet korlátlan ideig a fiatalság állapotában fennmaradjon, csupán minden változást vissza kell fordítani, ami az öregedés irányába visz. Megfelelő energia, ismeret és technológia birtokában elvileg ennek nincs gyakorlati akadálya.
Az örök létezés az ember esetén is elvileg létezhet. A kérdés azonban az, hogy mi az a teljes struktúra, amely az örök létezést komplett rendszerként fenntartja, tehát mi az a rendszer, ami valójában a korlátlanul létező rendszer. Az örök létezés vonatkozhat például egy emberre, azaz képes egy ember az emberi létezést korlátlan ideig fenntartani?
Itt észre kell venni, hogy az a rendszer, ami a korlátlan létezést lehetővé tenné az egyedi embernél, az egyedi embernél lényegesen kiterjedtebb struktúra. Sok-sok ember együttes kölcsönhatásának kell együttműködni ahhoz, hogy egy ember örök életű lehessen. Az örök életű ember esetében a szükséges kapcsolódó rendszer valójában már nem az egyedi ember, hanem az egész közreműködő embercsoport, egy egész közösség, gyakorlatilag a társadalom. Az egyedi ember önmagában nem lehet örök életű.
Az egyedi ember létezésének lehetséges hossza, mint az örök létezésű rendszerre vonatkozó releváns kérdés ezzel megszűnik, és a kérdés szintje áttevődik egy magasabb szintre, a társadalom szintjére. Lehetséges-e, és ha igen, milyen feltételek mellett lehet egy társadalom örök létezésű?
Először is mi a társadalom? A társadalmat definiálhatjuk úgy, mint egyedileg élő alkotó elemekből álló, együttműködés által összetartozó közösség. Ilyen értelemben az emberi szervezet is társadalom, élő sejtek, amik még csak nem is csupán emberi sejtek, közösségének társadalma.
Az emberi szervezet bár teoretikusan lehetséges, a természetes valójában nem örök létezésű rendszer. A természetes evolúció folyamata, ahogy az emberi szervezet is kialakult, nyilvánvalóan nem preferálja az egyedi élő szervezetek örök létezésű állapotát. Nyilvánvalóan nem előnyös a természetes evolúcióban egy egyed örök létezésű állapota.
Belátható azonban, hogy a természetes evolúciónak nem az egyed, de még csak nem is a faj a központi eleme. A természetes evolúció központi eleme a bioszféra, a szintén élő állapotnak tekinthető fajok együttműködő közössége, ami önmagában is élő állapotnak tekinthető. Egy bioszféra pedig a jelenlévő természetes evolúciós folyamatok által, ugyan nem korlátlanul de széles tartományban lehetséges körülmények között, akár örökké is képes lehet létezni.
Milyen feltételekhez köthető tehát az örök létezés? Egy potenciálisan örökké létező rendszer élő rendszerek által alkotott struktúra, társadalom, amely evolúciós módon, a környezet változásaihoz történő alkalmazkodás evolúciós mechanizmusai által képes funkcionálni.
Ennek a meghatározásnak nem felel meg például az emberi szervezet. Ugyan élő rendszerek, sejtek által alkotott struktúra, azonban az emberi szervezet önmagában nem evolúciós módon működik. Evolúciós módon működik azonban a faj, ahogy az emberi faj is. A fajok meghatározott körülmények tartományában potenciálisan korlátlan ideig létezhetnek, ahogy ilyen a fajok élő rendszere alkotta bioszféra is.
A valódi korlátlan létezés azonban még ennél is több, olyan, ami praktikusan bármilyen körülményhez alkalmazkodva képes korlátlan ideig létezni. Milyen további feltételek szükségesek a valódi örök létezés megvalósulásához?
A földi biológia a természetes evolúció jól ismert biokémiai folyamatain keresztül tartja fenn az élő állapotot. Ezeknek a kémiai folyamatoknak megvannak a fizikai korlátai, amelyek átlépése esetén a rendszer szétesik, már nem képes betölteni a funkcióit. Ezek objektív korlátai a biológiai létezésnek. A kémiai folyamatokra épülő természetes evolúció alkalmatlan átlépni az evolúció biokémiai folyamatai működését lehetetlenné tevő korlátokon, mégha széles tartományban képes is alkalmazkodni hozzá, ahogy például az emlősök esetén is az evolúció hatására széles hőmérsékleti tartományban lérejött a szervezet belső hőmérsékletének a stabilitása.
Az emberi faj azonban már átlépett számos biológiai korlátot is. Az emberi faj egyedei képesek például az űrben is létezni. Az űr körülményei nyilvánvalóan alkalmatlanok a biológiai élet funkcióihoz. Valójában az emberi társadalom sem a biokémiai folyamatokat tette alkalmassá, hogy az űrben lévő körülmények között is funkcionáljanak, hanem a biokémiai folyamatokhoz szükséges körülményeket vitte fel az űr környezetébe, megteremtve az űrben egy megfelelő oázist, ahol az emberi szervezet folytathatja a funkcióit, kicsit hasonlóan, ahogy az emlősöknél is, természetes módon megtörtént ez a típusú alkalmazkodás.
Ez az életkörülmények kiterjesztésére irányuló emberi tevékenység bár nem az evolúció biokémiai folyamatai működési körülményeinek természetes módon történő kiterjedése, de belátható, ugyanúgy evolúciós jellegű alkalmazkodás, az emberi faj által egyre inkább alkalmazott irányított evolúció fejlődésének folyamata. Az emberi faj egyre inkább nem a véletlen jellegű természetes evolúció mechanizmusai szerint alkalmazkodik a környezet változásaihoz, hanem az irányított evolúció emberi szándék által felismert célok vezérelte folyamatai által.
Az emberi evolúció a fajt képviselő társadalom szintjén egyre inkább az irányított evolúció által alkalmazkodik a környezethez, és az evolúcióra jellemző információ felhalmozás során és által egyre inkább irányított módon fejlődik, azaz alkot egyre komplexebb struktúrát, egyre komplexebb társadalmat. Ez a komplexitás növekedés az evolúció természetes törvényszerűsége, amely során az élő állapot az összegyűlt ismeretek által ki is terjeszti a létezésének korlátait.
És ezeknek a korlátoknak a szándék által vezette kiterjedése egyszer létrehozhatja a nem biokémiai alapú létezést is, amely folyamathoz tartozó lépések már például felismerhetők a mesterséges intelligencia fejlődésében is. Az emberi faj előbb utóbb túllép a biokémiai folyamatok által meghatározott korlátain, és potenciálisan korlátlanul kiterjesztve a létezésének kereteit, bizonyára nem a jelenlegi emberi biológiai formájában, megteremti a valódi korlátlan létezés állapotát.
Mi az tehát, ami a korlátlan létezés további szükségszerű feltétele? Az irányított evolúció jelenléte, azaz a problémák tudatos, szándék alapú megoldásának a képessége, tehát az értelem irányította intelligencia jelenléte.
Az örök létezés létezésének szükséges és elégséges feltételei tehát, hogy az élő egyedekből felépülő, evolúciós folyamatokon keresztül alkalmazkodó társadalomban jelen legyen a tudat vezérelte problémamegoldó képesség, az értelmes intelligencia is.
Érdekes kérdés, hogy az intelligencia milyen szinten szükséges megjelenni egy örök létezésre alkalmas struktúrában. Az emberi faj esetén ez a szint az ember. Az ember intelligens lény, de az egyedi embernél sokkal intelligensebb, sokkal nagyobb problémamegoldási képességgel rendelkezik az emberi társadalom. Az emberi sejtek, mint élő egységek bizonyosan nem rendelkeznek szándék vezette problémamegoldó képességgel, míg az emberi sejtek szervezete, a differenciálódás és integrálódás során létrejövő agy funkcionalitása által már rendelkezik a tudat, tehát szándék által vezérelt intelligenciával, amely potenciálban tovább is fejlődik a társadalomba történő szerveződés során.
Érdekes megfigyelni, hogy akár egy hangyaboly is rendelkezik bizonyos szintű intelligenciával. A hangya-társadalom esetén a hangyákat felépítő sejtek bizonyosan nem rendelkeznek problémamegoldó képességgel, ahogy nagy valószínűséggel az egyedi hangyák sem, azonban bizonyos szintű intelligencia emergens módon, a természetes evolúció által megteremtődve, kialakul a hangyakolónia működése során. Azonban bizonyosan a hangyakolónia szintjén sem létezik a szándék jelenléte, amely meghatározó az irányított evolúció működéséhez.
Érdekes továbbá azt is megfigyelni az emberi társadalomnál, hogy a szándék nem csupán az egyed szintjén létezik, hanem jelen van a közösség szintjén is, amely valójában a meghatározójává is válhat az emberi társadalom változásainak, különösen a demokratikusan működő emberi társadalmak esetén. A közös szándék az emberi társadalom szintjén sokkal inkább emergens módon formálódik ki, mint a közösségben kialakuló megjelent tudat vezérelte szándék által. Belátható azonban, hogy ez az emergens módon megjelenő szándék hosszabb távon mégis nagyobb potenciál elérésére teszi alkalmassá a demokratikus társadalmakat, hatékonyabban elérve és fenntartva az örök létezés állapotát, mint a sokkal inkább a társadalom egyes tagjainak egyéni akarata vezérelte diktatórikus módon működő autokráciák esetén, amelyek hosszabb távon mulandók.
A tudatos szándék alapvető meghatározója az intelligenciát hordozó értelem irányított evolúciójának, amelynek szükségszerűen jelenlévő jellemzője az öntudat jelenléte is. Az öntudat azonban nem csupán feltétele a szándék jelenlétének, hanem különleges szerepet játszik az örök létezés létezésében is. A létezés felismerése ugyanis az öntudat megjelenésével született meg az univerzumban. Bármelyik örök létezésre alkalmas rendszer, tehát amely élő felépítő egységekből álló problémamegoldási képességgel rendelkező evolúciós struktúra, öntudat nélkül csupán a létezés állapotának a felismerése nélküli állapot. Öntudat nélkül bármilyen létezés, az örök létezés is csupán állapot, a felismerés nélküli hiábavalóság.
Nyilvánvalóan az ember rendelkezik öntudattal, ahogy a megfelelően komplex aggyal rendelkező más állatok is, de a biológiai sejtek önállóan bizonyosan nem rendelkeznek öntudattal. Az öntudat az alkalmas komplexitásra fejlődött agy tulajdonsága.
A korábban felsorolt kritériumoknak megfelelően, az általunk ismert szervezetek közül egyedül az emberi társadalom lehet képes a korlátok nélküli örök életre, amiknek a létezését a társadalmat felépítő ember, az öntudat birtokában, képes is felismerni. A végső elgondolkodtató kérdés, hogy lehet-e az emberi társadalomnak önmagának öntudata, tehát képes lehet-e az emberi társadalom önmaga felismerni a saját létezését, képes lehet-e egy potenciálisan valódi örök létezésre alkalmas struktúra tudatában lenni az önmaga létezésének?
A válaszhoz át kell gondolni, hogy mi az öntudat létezésének a feltétele, és ezekkel a feltételekkel rendelkezhet-e az emberi társadalom, illetve milyen feltételekkel kell rendelkeznie egy társadalomnak, hogy önmagától öntudatot is hordozzon.
Az agyi öntudat kialakulásának mechanizmusairól nincsenek bizonyosságot adó elképzelésünk, de nyilvánvaló, hogy az agy, az agyat felépítő neuronok társadalma rendelkezik az öntudat képességével.
Számos ismerettel azonban rendelkezünk a működő aggyal kapcsolatban. Az agy az aktivitásuk által kooperáló neuronok dinamikus és plasztikus hálózata. Azonban ugyanez mondható el az emberi társadalomról is, ahogy sokféle közreműködő rendszer is hasonló alapokon működik. (Ezért például nem is kell lemondanunk az öntudat mesterséges megvalósításáról sem.) Azt nem ismerjük pontosan, hogy a kooperáció milyen specifitása hozza létre az öntudatot az agyban, azonban nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy bármilyen specifitás is ez, az öntudatot létrehozó interakció elvileg megvalósulhat a kooperáló emberekből álló társadalom esetén is.
Rendelkezik az emberi agy öntudattal? Igen. Rendelkezhet egy, az aggyal azonos működésre képes rendszer öntudattal? Nyilvánvalóan. Rendelkezhet egy, az aggyal azonos működésre képes mesterséges rendszer öntudattal? Bizonyára. Rendelkezhet az emberi társadalom önálló öntudattal?
Ez az öntudatra vonatkozó kérdés feltehető tehát úgy is, hogy lehetséges-e olyan működési struktúra és mechanizmus az emberi társadalmon belül, ami megfeleltethető az agy öntudatot eredményező működési folyamatainak? Elvileg miért ne lehetne. Ez a potenciál egyúttal alkalmassá tenné a társadalmat, a társadalom szintjén, a saját létezésének a felismerésére is?
Jelenleg az emberi társadalomra vonatkozó közös akarat bizonyára társadalmi szintű öntudat nélkül, a közösségi döntéshozatali mechanizmusok segítségével emergens módon alakul ki. Miféle akarata lehet egy önállóan, sajátként jelenlévő öntudattal rendelkező emberi társadalomnak? Hogyan működhet egy emberi társadalom, ha önálló öntudatra ébredt? Az emberi társadalom intelligenciájának a potenciálja nagyobb, mint az egyedi ember intelligenciájának a potenciálja. Hogyan hatna az emberi társadalom öntudata a társadalmi szintű intelligens viselkedésre, amikor az intelligenciát már nem az emergens módon formálta közös akarat vezeti, hanem a saját létezését felismert közösségi öntudat irányítja? Milyen módon kapcsolódhat, akár közreműködhet a sok egyedi emberi öntudat és akarat az emberi társadalom saját akaratával és öntudatával?
Végső soron milyen módon kapcsolódhat, akár közreműködhet, mi keletkezhet egy korlátlan időben létezni képes társadalomba kapcsolódott öntudatra ébredt sok egyedi öntudatból, akaratból, és a létrejövő potenciálból? Talán ez az Isten? Ha igen, valamikor, valamilyen formában egyszer mi is Isten részei és részesei lehetünk? Izgalmas kérdések várnak megválaszolásra.
Élet {button_primary} Evolúció {button_primary} Intelligencia {button_primary} Isten {button_primary} Öntudat {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések