Az élet létezésének az eredete nehezen feloldható ellentmondás magyarázatát igényli. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az élő állapot kezdet...
Az élet létezésének az eredete nehezen feloldható ellentmondás magyarázatát igényli. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az élő állapot kezdeti formái meglehetősen hamar megjelentek a formálódó Föld születése utáni időszakban, tehát mintha az élet kialakulása szükségszerű következmény lenne az általunk ismert kémiai folyamatokra épülő élet számára az élet hordozására alkalmas körülményeket biztosító bolygón, ugyanakkor egyre több olyan égitestet fedezünk fel csillagászati megfigyelő eszközök segítségével, amelyek látszólag az élet hordozására alkalmas körülményeket biztosítanak, alapvetően olyan kőzetbolygók, amelyek felszínén folyékony víz nagy valószínűséggel megtalálható, mégis, akár primitív, akár fejlett élet jeleit és nyomait nem érzékeljük ezeken az égitesteken. Hogyan lehetséges, hogyha az élet megjelenése szükségszerűnek látszik egy arra alkalmas égitesten, nem látjuk létezni más földszerű bolygókon?
A magyarázatra többféle elképzelés létezik, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem bizonyos, hogy egy máshol kialakult élet általunk ismert és keresett, és egyáltalán, távolról felfedezhető jeleket eredményez, hasonlót, mint a Földön kialakult élet. Vagy valamilyen külső vagy belső kataklizma szükségszerű következtében szűnik meg a kialakuló élet, akár úgy, hogy a látszólag következményszerűen az élet kifejlődésével járó értelmes életforma képessé teszi önmagát, hogy elpusztítsa önmagát és önmagával együtt az egész kialakult bioszférát. Vagy talán az élet értelemmel rendelkező formája fennmaradva szándékosan elrejti magát és az élőhelyét védekezésül a külső felismerés és befolyásolás ellen.
Számtalan más lehetőséget lehet még elképzelni, azonban a földi példa igazolja, az élet bioszférává formálódva, a létezésének körülményei változásaihoz hatékonyan alkalmazkodva, kívülről is felismerhető jeleket hordozva, felismerhető formában, galaktikus időtávon keresztül is fennmaradva képes létezni. Miért nem tapasztaljuk akkor mégsem az élő állapotot a világűr más helyein? Miért látszik az élő állapot ritkának? Egy eddig kevésbé figyelembe vett szempont adhat erre talán alkalmas választ.
Belátható, hogy az élő állapot természetes kialakulásának formája bizonyosan kémiai folyamatok eredménye kell, hogy legyen. A különböző kémiai elemek között lezajló kapcsolatokat eredményező komplexitás teremtheti meg természetes módon azt a változatosságot és változékonyságot, ami az élő állapotot jelentő, azaz evolúciós módon funkcionáló nem egyensúlyi rendszerek kialakulásához szükséges.
A kémiai folyamatok működésének megvannak a jól ismert törvényszerűségei, alapvetően az esély véletlenszerű szabályai vezérlik a lehetséges kémiai folyamatok lezajlását. A véletlen alapú rendszereket pedig csak az idő korlátozza.
Bármilyen véletlen alapú rendszer esetén minden lehetséges folyamat lezajlik, minden lehetséges állapot kialakul, ha megfelelő idő áll rendelkezésre. Azonban amikor egy rendszer véletlen jellegű, és a véletlen alapú rendszer egy meghatározott állapotának kialakulásához egymáshoz képest ellenirányban változó folyamatoknak kell együttesen érvényesülnie, akkor a véletlen alapú rendszerben az ilyen állapot megvalósulása következményszerűen időben korlátozott lesz, ezért a rendszer ilyen állapota szükségszerűen ritka állapot.
Ha belátható lehetne, hogy az élő állapot természetes létrejötte olyan véletlen alapú rendszer eredménye, ahol egymásnak ellenirányban változó folyamatok együtthatása eredményezi az élő állapotot, akkor ez megmagyarázhatja, hogy az élet miért ritka, azaz bár az élet hordozására alkalmas rendszer hosszabb ideig is fennállhat, mégis kicsi az esély benne az élő állapot kialakulására.
Az élet természetes kialakulásának ismertek a nyilvánvalóan szükséges feltételei. Elsősorban folyékony halmazállapotú közegre, legalkalmasabban folyékony víz jelenlétére van szükség egy kőzetbolygón, ahol elegendő mennyiségben megtalálhatók az élet összetett rendszerét megalkotó komplex molekulák felépüléséhez szükséges alap elemek, alapvetően a szén, hidrogén, nitrogén, oxigén, és még néhány más elem vegyületei. Egy ilyen környezetben a rendelkezésre álló környezeti energia mértékétől függő intenzitással lezajlhatnak azok a kémiai reakciók, amelyek létrehozhatják azokat az egyre összetettebb szénalapú molekulákat, amelyek az élő állapot építő alkotórészei, melyekből aztán az élet komplex, elkülönülő, dinamikus struktúrái, a molekulagyárak létrejönnek.
Ezek a már kezdeti állapotban is komplex, élőnek tekinthető rendszerek azonban nyilvánvalóan sérülékenyek, érzékenyek a környezet körülményeire. Ezek a komplex rendszerek csak nagyon behatárolt, a komplexitás fennmaradását nem veszélyeztető környezeti körülmények között tudnak fennmaradni.
Az élő állapot komplex rendszerének kialakulásához tehát egyrészt egy kémiai folyamatokban intenzív, dinamikus környezetre van szükség, ahol széles körben és nagy mennyiségben jöhetnek létre a változatos összetett molekulák, ugyanakkor az ezekből az összetett molekulákból kialakuló egyre komplexebb rendszerek számára, amelyek az élő állapotot megvalósítják, a külső behatásra való érzékenységük miatt, az energiában gazdag intenzív kémiai reakciójú környezet a szétesésüket okozó veszélyes állapot. Ezért is tartják valószínűnek a kutatók, hogy a földi élet a víz alatti vulkanikus kürtők energiában gazdag környezete közelében jöhetett létre, ahonnan az élethez szükséges létrejövő alkatrészek kevésbé intenzív környezetbe vándorolva létre hozhatták az élet komplex állapotát. Azonban ezek az egymást kizáró alkalmas helyek széles körben jelen kellett, hogy legyenek ahhoz, hogy az összetett élő rendszer spontán módon kialakulhasson.
Az élő állapot kialakulásához egyrészt a lehető legnagyobb mértékű intenzív kémia reakciókra alkalmas környezetre van szükség, ugyanakkor egy sokkal kevésbé intenzív, konszolidált környezetre is, ahol a szükséges komplexitás összeállhat és fennmaradhat. Az élet véletlen vezérelte kémiai folyamatokra épülő komplex rendszer, tehát a természetes kialakulásához a megfelelő körülményeknek elegendően hosszú ideig kell fennállnia, és a szükséges körülményeknek pontosan megfelelő folyamatos konszolidációjának kell történnie annak a kémiai reakciókban intenzív periódusnak, amikor a szervetlen anyagokból kifejlődik az élő állapot, és a már komplex, ezért érzékeny rendszer kialakítja a természetes evolúcióra épülő, a változásokhoz már alkalmazkodni képes struktúráját, a bioszférát.
Az élő állapot kialakulása nagy mértékben jelenlévő, intenzív kémia reakciókban gazdag állapotot igényel, azonban a kialakuló egyre komplexebb struktúra egyre érzékenyebb a környezetre, azaz egyre inkább egy meghatározott környezeti állapotot igényel a struktúra a fennmaradásához. Ezek a feltételek egymás ellen ható állapotok, tehát a kialakuló állapot szükségszerűen ritka.
A Földön mindez nagy valószínűséggel természetes módon, a körülmények kedvező egybeesése által, a véletlen esélyei vezérelte módon megvalósult, ezért gondoljuk, hogy más, alkalmasnak látszó körülményeket biztosító helyeken is szükségszerűen megtörténik az élet kialakulása. Azonban az egyetlen példa nem szükségszerűen szabály. Ha egy állapot kialakulásához egymás ellen ható folyamatoknak kell egy időben jelen lenni, szükségszerűen csak rövid ideig képesek egyszerre fennállni a folyamatok, ezért az eredmény, amit ezek a folyamatok létrehozhatnak, szükségszerűen ritka állapot, amely szabálynak az érvényesülését tapasztalhatjuk az élet felismerhető jeleinek hiányában az alkalmasnak látszó bolygókon.
És nem csak az élet kialakulása szükségszerűen ritka véletlenszerű esemény, hanem az értelem kialakulása is. Az értelem megjelenéséhez sok körülménynek kell együttesen teljesülnie, amely leginkább az emberszabásúak esetében állt fenn a Földön.
Az értelem legfontosabb tényezője a megfelelő komplexitású, alapvetően a testtömeg arányaihoz képest nagy méretű irányító szerv, az agy kifejlődése. Bizonyára egy olyan véletlenen alapuló genetikai változás következett be valamelyik emberszabású elődünknél, amely az agy nagyságának, alapvetően a homloklebeny méretének növekedését eredményezte. Az egyre nagyobb méretű agy a kognitív potenciál növekedésével nyilvánvaló evolúciós versenyelőnyt eredményezett, tehát az agy méretét növelő genetikai változás fennmaradhatott.
Az agy méretének növekedése azonban egyúttal az agy növekedése ellen ható folyamatokhoz is vezetett. Mivel egyre nagyobb méretű aggyal születni járulékos fiziológiai evolúciós változásokat is igényelt, az evolúció egy idő után már nem a női szervezet felépítését alakította át, hogy nagyobb agytérfogattal is lehetőség legyen megszületni, hanem a fejlődés egyre nagyobb része a születés utáni időszakra került.
Az emberi újszülöttek az állatvilágban a leghosszabb ideig tartó gondoskodást igénylik a születéskor viszonylag fejletlenül kialakult agy, és az örökléssel történő ismeretátadás helyett az önálló élethez szükséges ismeretek elsajátításához megkövetelt jelentős mennyiségű tanulás miatt. A hosszabb ideig tartó gondoskodást lehetővé tette a kognitív képességek növekedése, és az ezzel lehetővé váló egyre összetettebb szociális életforma. Azonban nyilvánvalóan evolúciós versenyhátrányt jelent a fejletlenebb születés, amit csak a kognitív képességek növekedése, tehát az egyre nagyobb agytérfogat képes kompenzálni, amelyek egymás ellen ható folyamatok, szükségszerűen ritka állapot.
Az értelem megjelenése az élővilágban nem szükségszerűség, hanem a természetes evolúció egyre nagyobb komplexitást eredményező véletlenek közjátékán alapuló eredménye. A komplexitás szükségszerűen folyamatosan nő az evolúciós rendszerekben, de az evolúciós versenyelőnyt biztosító intelligenciának a kifejlődése evolúciós versenyhátrányt is jelent, amit csak a közösséggé, társadalommá történő fejlődés képes bizonyos mértékig kompenzálni. A folytatódó evolúció során az egyedi értelmi képességeink növekedése is tapasztalhatóan megállt, sőt, bizonyítékok igazolják, agytérfogatban már visszafejlődtünk.
A földihez hasonló módon, feltételezhetően általánosan az élővilágban az értelem is egymás ellen ható folyamatok eredménye, tehát a megjelenése szükségszerűen ritka. Talán ezért nem tapasztaljuk az univerzumban más értelem felismerhető jeleit sem.
Továbbá, nem csak az élet és az értelem létezése ritka állapot az univerzumban, hanem tapasztalhatóan a technikai civilizáció létezése is. A technikai civilizáció létezése az értelemmel rendelkező faj működésének a következménye, a kialakulásának oka pedig az evolúciós versenyelőny. A földi környezetben az értelmes emberi faj jutott el a technikai civilizáció szintjére, amelynek a fejlődési formáját a véletlenen alapuló evolúció helyett egyre inkább a szándék vezérelte irányított evolúció veszi át. Azonban a technikai civilizáció létezése is felismerhetően egymás ellen ható folyamatok eredménye, ezért a technikai civilizációk létezése is feltételezhetően szükségszerűen ritka.
A technikai civilizáció fejlődése során az evolúció működéséből származó egyre több felhalmozott információ egyre nagyobb tudás elérésére teszi alkalmassá az értelmes fajt. Az egyre nagyobb tudás azonban egyre mélyebb és szélesebb körű kizsákmányolására ad lehetőséget a szűkebb társadalmi, és a tágabb, a bioszférát jelentő környezetünknek is. A természetes evolúcióval kialakult értelmes emberi faj alapvetően az evolúciós tulajdonságaink öröklése miatt a működéséből származó problémákat nem képes megelőzni, csupán az előidézett problémák megoldására alkalmas, amelyek azonban sokszor újabb, jellemzően még nagyobb problémák kialakulásához vezet.
Minél nagyobb potenciállal rendelkezünk a technológiai fejlődésünk által, annál inkább ki tudjuk zsákmányolni, és a fennmaradásunkhoz úgy gondoljuk, ki kell zsákmányolnunk a környezetünket, és annál inkább egyre veszélyesebbé is válunk önmaguk fennmaradására ahogy a kizsákmányolás által egyre inkább alkalmatlanabbá válik a saját és tágabb környezetünk a technológia civilizáció fenntartására.
Az emberi faj a technikai civilizáció által potenciálisan örök életre képes, és általánosan is kijelenthető, hogy a technikai civilizáció az irányított evolúció által potenciálisan örök létezésű lehet, azonban nem látjuk más technikai civilizációk létezését az univerzumban. A saját példánkon látható, a technikai civilizáció létezése beláthatóan egymás ellen ható folyamatok eredménye, tehát ritka állapot. Ez pedig a technikai civilizációvá fejlődött, és továbbra is fejlődő, az örök élet állapotát még el nem ért földi értelmes élet, az emberi faj sorsát is előrevetíti.
Az értelem adta tudatos választási lehetőség azonban a birtokunkban van. Talán, reménykedjünk, hogy mi lehetünk az a technikai civilizáció ritka állapota, amilyen az élet és az értelem ritka állapota is a Földön, ami eddig megvalósult. Kivételesek vagyunk, ahogy az a ritkaságunkon is látszik. Élő, társadalomba szerveződött értelmes fajként, technikai civilizáció formájában már csak rajtuk áll, hogy képesek leszünk-e a ritka állapotunkat megőrizve, a fenntartható létezésünk kialakulásához szükséges egymás ellen ható folyamatokat elegendő ideig fenntartva elérni a fennmaradásra már stabilan alkalmas létezési formánkat. Egyelőre nem találkoztunk hasonló ilyennel, tehát a ritka állapotunk felelőssége óriási, hogy betölthessük az evolúció által felkínált esélyünket az univerzumban.
Nincsenek megjegyzések