Feudalizmusról akkor beszélünk, amikor a társadalom a tulajdont a társadalom egyetlen kiemelt tagjának (király), esetleg egy nagyon szűk cs...
Feudalizmusról akkor beszélünk, amikor a társadalom a tulajdont a társadalom egyetlen kiemelt tagjának (király), esetleg egy nagyon szűk csoportjának a birtokaként ismeri el. A feudalizmusban a vagyon tulajdonosa bérbe adja az általa birtokolt vagyont a társadalom tagjai számára, akik különböző szolgáltatásokkal, védelem, kiszolgálás, a rendszer működtetése, a használati javak megtermelése és beszolgáltatása által, illetve meghatározó módon lojalitással viszonozzák a használatot a tulajdon birtokosa számára. A társadalmi rendszert tipikusan világnézet, feltételezett felsőbbrendű szándék, vallás legitimálja, amelynek a funkcióit külön társadalmi csoport látja el. A feudalizmusban a társadalmi rendszer erősen hierarchizált, az alá- és fölérendelt szerepek meghatározottak és merevek, generációkon keresztül rögzítettek.
A feudalista társadalmi berendezkedést a társadalom tagjai számára kialakuló magántulajdon megjelenése és elterjedése szüntette meg, ami gazdasági téren az önmagát működtető kapitalizmusban, szociális téren a magántulajdon által motivált egyenlőségre törekvő emberi jogok megjelenésében és kiteljesedésében, a demokrácia széleskörű igényében nyilvánult meg.
A feudalizmust leváltó kapitalizmus sikerességét a gazdasági rendszernek az alapvetően önmagát szabályozó evolúciós folyamatokra épülő működési mechanizmusa biztosította, azonban az emberi intelligencia jelenléte miatt a rendszerre jellemző, hogy az evolúcióhoz hasonló egyensúlyi állapot nem alakul ki. A kapitalista rendszerre a folyamatos növekedés és kiterjedés jellemző, amit a jelenlévő emberi intelligencia miatt többé kevésbé csupán ideiglenes, de a rendszer működéséből származó szükségszerű összeomlások szakítanak meg, amelyek egyúttal társadalmi innovációt is motiválhatnak. A változtatások ellenére azonban a gazdasági rendszer tipikusan mindig visszatér az önszervező és önszabályozó kapitalizmushoz, ha külső kényszer - megfelelő önszabályozó folyamatok hiányában jellemzően csak ideiglenesen - nem befolyásolja a folyamatot.
A kapitalizmus a jelenlévő intelligencia miatt nem hoz létre egyensúlyi állapotot az erőforrások felhasználásában a környezettel, folytonos növekedésben van, és a rendszert működtető evolúciós törvényszerűségek miatt - amely szükségszerűen a nagyobb potenciált preferálja - a növekvő gazdasági működési potenciál - tudatos és szándékos társadalmi kontroll hiányában - következményszerűen folytonosan és növekvő módon koncentrálódik. A működési potenciál koncentrálódása a kapitalizmusban egyúttal a tulajdonosi vagyon, és ennek következményeként a társadalmi hatalom koncentrálódását is eredményezi, amelyet a demokratikus normák elfogadása esetén a szociális téren kialakuló képviseleti demokrácia elvileg korlátozhat, a gyakorlatban azonban - a vezetői réteg egyéni érdeke érvényesülésének lehetősége miatt - jellemzően nem akadályoz.
A kapitalizmust az evolúciós folyamatokból következő komplexitás növekedés során folyamatos technológiai fejlődés is jellemzi, amelynek eredménye a termelés hatékonyságának a folyamatos növekedése, azaz jellemzően egyre kevesebb emberi erőforrással egyre több termék előállítása lehetséges. Ennek a folyamatnak az eredménye elvileg az, hogy a technológiai fejlődéssel egyre kevesebb emberi munkára, azaz emberre van szükség a gazdaság működtetéséhez, azonban a termelés hatékonyságának növekedése mellett újabb és újabb szolgáltatási formákra is igény lesz, újabb és újabb munkaformák jelennek meg, amely a fejlődés során felszabaduló munkaerőre igényt tart és felszívja, illetve az egyre javuló életminőség következtében a társadalom növekedésének a lehetőségét is biztosítja.
Ebbe a széleskörűen érvényesülő társadalmi állapotba robbant bele legújabban a generatív mesterséges intelligencia megjelenése, amely a technológiai fejlődésben képviselt szerepe miatt már nem csupán a gazdasági hatékonyság növekedését teszi lehetővé, hanem a gazdasági folyamatokban az emberi kognitív funkciók kiváltása által széles körben képes helyettesíteni is az emberi jelenlétet. A generatív mesterséges intelligencia jelenléte nem csupán a termelés hatékonyságának további növelését teszi lehetővé, de jelentős mértékben a szolgáltatások területén is alkalmas helyettesíteni az emberi erőforrást, és nem látszik, hogy milyen jelentős mennyiségben megjelenő újabb munkakörök kialakulása által lenne lehetséges az értéket előállító emberi tevékenység fennmaradása és esetleg további növekedése, a fejlődés során felszabaduló emberi munkaerőnek a társadalomra hasznos tevékenységek általi felszívása.
Ezt az emberi erőforrás igény csökkenést jelentő folyamatot valamennyire kompenzálhatja a fejlett társadalmakra jellemző természetes csökkenése a lakosságnak. Egy, a kapitalizmusra jellemző tipikus folyamatot azonban a társadalom csökkenése sem állít meg, sőt felgyorsít: a működő és fejlődő kapitalizmusra jellemző koncentrálódását a tulajdonnak.
A mesterséges intelligencia széleskörű alkalmazása a gazdaságban lehetővé teszi, hogy egyre kevesebb emberi munkavégzésre legyen szükség, miközben a gazdasági potenciál folyamatosan növekszik, és ha időben nem születik megfelelő társadalmi kontroll a vagyon koncentrálódásának a növekedésére, a munkájukat elvesztő és ebből származóan elegendő jövedelemmel nem rendelkező társadalmi csoportok felélik és elvesztik, azaz az életfenntartás érdekében a vagyonosoknak átadják a még rendelkezésre álló vagyonukat, ezáltal is tovább fokozva a vagyon koncentrációjának a társadalmi mértékét.
Annak az egyre növekvő társadalmi csoportnak, amelynek a folyamat során megszűnik a birtokolt vagyona, az egyre csökkenő mennyiségű munkától függve, illetve a társadalmi gondoskodástól függő kiszolgáltatottságban létezve kényszerül élni, amely helyzetnek a kiszolgáltatott kör általi módosítását, beleértve az esetleges forradalom jellegű társadalmi mozgások általi megváltoztatását a mesterséges intelligenciával, mint a birtokosok általi teljeskörű kontrollt megvalósító és biztosító eszköz alkalmazásának a segítségével, az uralkodó osztály képes hatékonyan elnyomni.
A teljes társadalmat aktívan bevonni képes kontroll nélkül a folyamat eredményeként a vagyoni koncentráció növekedését eredményező folyamat végső állapotában eléri a tulajdon koncentrálódásának a maximumát, amelyre már az is jellemző, hogy a tulajdonosi réteg aktívan képes megakadályozni a vagyon megosztását, a tulajdonnal nem rendelkező széles társadalmi réteg pedig csupán bérlet formájában tudja igénybe venni a létfenntartáshoz szükséges tulajdon használatát, és ennek következtében az egyre nagyobb társadalmi rétegek teljes kiszolgáltatottsága által megteremtődik a természetes módon kialakuló széleskörű lojalitásban is megnyilvánuló totális társadalmi kontroll, kialakulhat a diktatúraként is érvényesülő modernkori feudalizmus, a rendszer a lojalitásban megnyilvánuló kiszolgáltatottság által megvalósuló stabil fennmaradását pedig a tulajdont birtokló réteg nyilvánvalóan jelenlévő, akár erőszakban is megnyilvánuló elemi érdeke biztosítja.
A modernkori feudalizmusnak is meghatározó jellemzője a vagyon maximális koncentrációja és a hűbéri viszonyok fennállása. Alapvető különbség azonban a modernkori feudalizmusban, hogy a vagyon tulajdonosai az embert helyettesítő mesterséges intelligencia jelenléte által sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva a társadalom többi részének a tevékenységétől, ezért a társadalom létezésükben kiszolgáltatott tagjainak a szükségszerű lojalitása által is bekövetkező társadalmi hierarchia rögzítettsége egy széleskörűen elfogadott ideológia nélkül is stabilan fenntartható.
Ebben a helyzetben a társadalom tagjainak az egyedüli el nem vehető értéke a szaporodás marad, de a következményszerűen bekövetkező természetes módon gyorsuló csökkenése a társadalom lélekszámának csak szándékos beavatkozással befolyásolható, amely viszont minden oldalon megjelenő megfelelő motiváció jelenlétét igényli.
Mivel modernkori feudalizmusban a motivációt eredményező társadalmi szabályozás a széleskörű lojalitás jelenléte miatt alapvetően a vezetői réteg szándékától függ, ebből következően a kialakuló modernkori feudalizmusban két különböző irányú alapvető társadalmi formálódás lehetséges: a tulajdonnal és ez által a hatalommal rendelkező társadalmi réteg nem akadályozza, vagy megfelelő motivációkkal megakadályozza a társadalom nagyságának a természetes módon bekövetkező csökkenését.
Az aktuálisan jelenlévő tulajdont birtokló uralkodó réteg számára alapvetően elegendő lehet a még emberi tevékenységet igénylő szolgáltatások elvégzésére a meglévő csökkenő népesség is, tehát ebben az esetben az uralkodó csoport jellemzően nem avatkozna be aktívan a társadalom méretének természetes csökkenésébe, különösen azért sem, mert az uralkodói réteg számára szükségtelen társadalom fenntartása erőforrást vesz igénybe. Azonban ebben a helyzetben az adott társadalom hosszabb távon valójában el is jelentéktelenülhet és megszűnhet.
Ez feltételezhetően egy határon túl már nem lenne érdeke az uralkodó társadalmi csoportnak sem. Egy nagyobb, de jól kontrollálható és lojális társadalom értékelhető hasznot, és bizonyos szempontból előnyt is jelenthet a hatalom birtokosainak, hiszen egy nagyobb, különösen egy növekvő társadalom a képviselt nagyobb társadalmi potenciálon túl a tulajdonosok fenntartási képességét, a rátermettséget is szimbolizálhatja, hasonlóan mint a páván a farokdísz. Ebben a nézetben tehát a modernkori feudalizmusban is az uralkodó osztálynak érdeke lehet a megfelelő körülmények és motivációk megteremtésével a nagy, és akár növekvő társadalom fenntartása is.
Amennyiben a társadalom nem akadályozza meg a vagyon koncentrációjának a növekedését, a mesterséges intelligencia általános alkalmazásával a modernkori feudalizmusnak ez a két, eltérő típusú társadalmi állapotának következményszerű bekövetkezése elkerülhetetlennek tűnik, amely jövő csak a demokrácia tulajdonra is kiterjedő érvényesülésével előzhető meg.
Az emberi jövőt hosszú távon fenntartani és kiteljesiteni képes, a társadalmi egyenjogúságot és egyenrangúságot igénylő demokrácia alapú társadalmi berendezkedés fenntartható működését még mindig csak keresve próbálgatjuk, és bármennyire is értékesnek tűnik a széleskörű társadalom számára a demokrácia, az eredménye instabil társadalmi egyensúly, és bár egy valóságosan demokratikusan működő társadalom potenciálja a teljes társadalom jelenlévő képességeinek a bevonását lehetővé téve evidens módon nagyobb az alternatívan megvalósuló modernkori feudalizmus társadalmi potenciáljánál, az alkalmas demokrácia fenntartásához szükséges megfelelő módszerek nélkül, amiket továbbra sem alkalmazunk mert még csak nem is ismerjük, az eddig is csak rövid ideje és tökéletlenül létező demokrácia, ahogy a történelem során korábban is, csupán ideiglenes epizódja lesz az emberiség történetének, és helyette a társadalmi kiteljesedést gátló modernkori feudalizmus fog a mesterséges intelligenciával támogatva stabilan fenntartható módon érvényesülni a még meglévő, de valószínűleg egyre jelentéktelenedő emberi társadalomban, mindaddig, amíg a természetes evolúciós korlátokat nem öröklő öntudatra ébredt mesterséges intelligencia átveszi a földi evolúcióval kialakult értelem képviseletét a biológiai úton kialakult emberi fajtól az univerzumban.
Az intelligens emberi faj fenntartható létezésének kétséges jövőjét az egész társadalmon működő demokrácia lehet képes megvalósítani, amelynek következményeként az egész emberi társadalom egységes élő szervezetként, és egységként funkcionáló emergens értelemként képes működni, egyenrangú partnerként szimbiózisban létezve a folyamatosan fejlődő és kiteljesedő, előbb-utóbb öntudatra ébredő mesterséges értelemmel, és talán az univerzumban létező többi értelemmel is.
Nincsenek megjegyzések